A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Istvánovits Eszter: A szarmaták és a kos. Adatok a Kárpát-medence szarmatáinak hitvilágához

A szarmaták és a kos Nepper Ibolya az I—II. század fordulójára keltezte az együttest (NEPPER 1973-16.). A sír korának meghatározásánál a fibula lehet kiindulópont. Az igen gyenge minőségű publikált felvétel alapján egytagú, felülhúros, díszítetlen bronzpéldány. Lába nehezen kivehető, de valószínűleg az ún. hegyesedő lábú típus képviselőjéről van szó. Erre enged következtetni az is, hogy a láb vége a kengyel tövére nincs vissza2. kép Hajdúböszörmény-Vid-Erdós tanya: karneolgyöngyök Abb. 2 Hajdúböszörmény-Vid-Erdós tanya: Karneolperlen tekerve. Ez a megoldás az aláhajlított lábú típus esetében kevéssé valószínű, hisz ezáltal a tűtartó instabillá válna. A hegyesedő lábú fibulák elterjedése esetében a III. század elejénél korábbi időpont nem jöhet szóba. Valójában a század második felében, illetve a IV században terjedtek el nagyobb mennyiségben (PESKAR 1972.118-119-). A kos alakú edények - mint arra az alábbiakban kitérek - leginkább az I—III. századra jellemzőek. A vidi példány hosszú ideig lehetett használatban az erőteljes kopás alapján. Figyelembe véve a fibuláról és a kosról mondottakat leginkább a III. század legvégére keltezhetjük a leletegyüttes sírba kerülésének idejét. kurucdombi I-III. századi fazekastelepről (BÓNIS 1977.122-124., Abb.ll.). A Kárpát-medence keleti felében - a közeli előállítási hely ellenére - a római terrakotta szobrok hiányoznak, a Hajdúböszörmény-vidi kos teljesen egyedülálló példány. A debreceni múzeum Déri Gyűjteményében őriznek ugyan egy másik kos alakú edényt, ennek azonban a lelőhelye nem ismert.

1 H: 17 cm, M: 11,8 cm, Sz: 10,7 cm. Vörössessárga agyag, sötétvörös festéssel. Két formából préselték, a fülét külön készítették. Ez a darab talán kelet-római műhely gyártmánya a középső császárkorból. (BARKÓCZI-CASTIGLIONE-SZABÓSZENTLÉLEKY 1977. 35-36. fig. 21., ill. 194.) Kos alakú edények a Kárpát-medencén kívül Kos alakú edények a Kárpát-medencében A vidi kos alakú edény egyértelműen római készítmény. A többi között Pannónia területéről is ismerünk hasonlót. A pannóniai figurális terrakottákkal - köztük a kos formájúakkal is - legutóbb Maróti Éva foglalkozott (MARÓTI 1996.). Ilyen volt pl. Zettl Gusztáv gyűjteményében Sopron-Deák tér lelőhelyről egy - talán sírból előkerült - 20 cm magas, 13x7x8 cm-es alapzaton fekvő kos. A talapzat hoszszanti oldalain egy-egy hajó, a rövid oldalakon egyegy meztelen alak látszik. Barnásvörös, gyenge kivitelű (BELLA 1896.258-259.). Egy másik kost említhetünk a tatai Kuny Domokos Múzeum Kállay gyűjteményéből. A sírban talált edény 8x13 cm és 19,8 cm magas (MARÓTI 1996. 118.). Kos alakú edény agyagból készített öntőmintáját is említhetjük Pannoniából, mégpedig a BrigetioA kos alakú edények birodalomszerte széles körben elterjedtek. A kurucdombi edény kapcsán Bónis Éva rámutatott, hogy „..eine griechische Nachlassenschaft, die im ganzen Küstengebiet des Mittelmeeres, insbesondere im hellenistischen Kunstkreis beliebt war." (BONIS 1977.122.). A császárkori anyagból említhetők Galliából, Észak-Afrikából (BÓNIS 1977. 122-124. hivatkozásokkal), megtalálhatók Itáliától Makedóniáig, Kis-Ázsiáig, Moldváig és Dél-Oroszországig (BARKÓCZI-CASTIGLIONE-SZABÓ-SZENTLÉLEKY 1977.36.Д94.). Hasonló edényeket Kis-Ázsia városaiban is készítettek az I—

II. században (GUSCSINA-ZASZECKAJA 1994.28.), a galliaiak a középső császárkorra, az afrikaiak a II—

III. századra keltezettek (BÓNIS 1977.122-124.). A Fekete-tenger északi partvidékének szintén kedvelt edényformái közé tartoznak a kos alakú edények. Ott ugyancsak a II—

III. században gyakoriak. Előfordultak Herszonészoszban, Kercsben és Olbiában (KROPOTKIN 1970. Nr. 597., 647., 653-, 667., 669-, SZOROKINA 1997.28-39.). Olbiában és környékén koncentrálódnak, ahol ezideig 10 db. fordult elő. Ugyanakkor Tirászból, Nikóniából, Herszonészoszból, Pantikapaionból csak 1-2 darab ismert. Az olbiaiak a kis-ázsiaiakkal mutatnak közeli rokonságot. Ugyancsak ehhez a körhöz tartoznak a szarmata temetkezésekből származó példányok is (SZOROKINA 1997.30.,35-36.). A hajdúvidi kos legjobb párhuzamát is Kis-Ázsiából említhetem (SZOROKINA 1997.Risz.19-8

.). Déri Kat. 100., 17. 137