A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Régészet - Korbály József: A Przeworsk kultúrához tartozó harcossírok és fegyverleletek a Kárpátalján
Kobály József Kárpátalja területén a Przeworsk kultúra sokkal biztosabb nyomai regisztrálhatók a korai római időszak B 2 fázisának végéről - a késő római időszak C x fázisának elejéről, vagyis a B/Cj, illetve C la fázisból. Ehhez az időszakhoz tartozik a fegyveres sírok és a Przeworsk típusú fegyveres szórvány leletek túlnyomó többsége a vizsgált területen (Ardanovo I, II és III, Szvaljava, Sztanovo és mások). Jelentős részük a lelet szórványos volta miatt - kevéssé értékelhető. Ugyanakkor van néhány síregyüttes jellegzetes fegyvermellékletekkel és harcosfelszereléssel, amelyik lehetőséget nyújt ahhoz, hogy összevessük a mi leleteinket a Przeworsk kultúrához tartozó, a Kárpátoktól északra fekvő fegyveres együttesekkel. Az Ardanovo I. lelőhely 4. sírjáról (III. tábla), az Ardanovo II. temető sírjáról (II. tábla 1-6.), a szvaljavai temetkezésről (VIII. tábla), valamint a bratovoi 2. (V. tábla 5-11.) és 3- sírról (V. tábla 12-24.) van szó. Ezekre az együttesekre jellemző a J.7a. típusú pajzsdudorok kései variánsa, a J.9- típusú pajzsfogó, a (Kaczanowski-féle) XIII., XTV, XVI., XVII., XIX. típusú lándzsahegy, valamint a (Godlowski-féle) I. és V-VI. csoporthoz sorolt sarkantyúk. A J.7a. típusú pajzsdudorok és a J.9. típusú pajzsfogók előfordulása alapján ezeket az együtteseket biztosan sorolhatjuk a Przeworsk kultúra fegyvereinek 5- kronológiai csoportjához. Ez a csoport a késő római kori C la fázis korai szakaszával hozható szinkronba, ami abszolút kronológiai értelemben a II. század második felét jelenti (GODLOWSKI 1992/A.72.,Ryc 3-1-6.). Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a fent felsorolt együttesek, amelyek egészükben megfelelnek a Godlowski-féle 5. csoportnak, néhány vonásukkal eltérnek attól, aminek - véleményem szerint - kronológiai okai vannak. Ardanovo I. (4. sír), Ardanovo II. és Szvaljava együttesei még sok szállal kötődnek a B 2 időszak végéhez s a C la időszakon belül a korábbi fázishoz tartoznak (antennás pajzsdudor, I. csoporthoz tartozó sarkantyúk, XH-XIV. típusú lándzsahegyek, Biborski-féle VIII. csoporthoz sorolható, illetve gyűrűs markolatú kardok), mint a bratovoi 2. és 3. sír (alacsony, üreges tüskés pajzsdudor, csaknem párhuzamos végű pajzsfogó, V-VI. csoporthoz sorolható sarkantyúk, XVI., XVII. és XIX. típusú lándzsahegyek). A C la fázishoz tartoznak leginkább a sztanovoi temető lándzsahegyei is. A Przeworsk kultúra hordozóinak tömeges beáramlása a vizsgált területre a megjelölt időszakban jól megfelel az írott források azon adatainak, amelyek szerint a markomann háborúk idején (166-180) Dacia északnyugati határán megjelentek a vandálok törzsei, a viktoválok, haszdingok, lakringok (CSALLÁNY 1973.296., BÓNA 1993.107-108., GODLOWSKI 1984., GODLOWSKI 1993-70., GUDEA 1994., OLKDZKI 1997.82-83-)- A legkorábbi leletek és síregyüttesek sűrűsödése az előhegyekben a Vereckei hágó közelében egy jól körülhatárolható területen (1. kép) arra utal, hogy a przeworskiak behatolásának útvonala épp ezen a hágón keresztül vezetett és az első időszakban épp itt volt a központjuk, ahonnan a maguk háborús expedícióit vezették a római limes ellen. Az ardanovoi és szvaljavai leletek alapján az itt feltárt gazdag fegyvermellékletes temetkezések a Przeworsk kultúra gazdag sírjainak második csoportjához tartoznak, amik a fejedelmi kíséret vezetőire és a nagycsaládok főnökeire jellemzőek (GODLOWSKI 1969.146-147.). A gladius típusú rövidkardok (Szvaljava) és a spata típusú hosszú kardok (Ardanovo), a pajzsdudorok és pajzsfogók, a különböző méretű és formájú lándzsahegyek, valamint a sarkantyúk jelenléte ezekben az együttesekben lehetővé teszi, hogy mind nehézfegyverzetű lovasokra, mind gyalogosokra gondoljunk. Az anyag vizsgálata alapján az Ardanovo, Sztanovo és Szvaljava körzetében található Przeworsk típusú temetők alapvetően a II. század közepére - második felére keltezhetők és szoros összefüggésben vannak a markomann háborúkkal. Ugyanakkor ezeket a temetőket tovább - vagyis a markomann háborúk után is - használták, amire Ardanovo I. (I. tábla 4.) és Novoszelica (I. tábla 6.) kardja utal. Ez utóbbit talán a C lb időszakra keltezhetjük és így a Przeworsk kultúra 6. fegyveres csoportjához sorolhatjuk (GODLOWSKI 1992/A.72.,74.,Ryc.3.,ll-). Ennek megfelelően a Przeworsk kultúra fegyveres síregyütteseinek és szórvány fegyverleleteinek vizsgálata Kárpátalja területén, összefüggésében a többi adattal az alábbi következtetések levonását teszi lehetővé számunkra: 1. A Przeworsk elemek legkorábbi megjelenése Kárpátalján a korai római időszak B t fázisára keltezhető (Malája Kopanya). Ennek történelmi háttere még nem világos. 2. A Przeworsk kultúra hordozóinak tömeges bevándorlása a II. század közepére-második felére, azaz a B 2b fázis végére-a C la fázis elejére, azaz a B 2 /Cj fázisra tehető (Ardanovo I., II., III., Sztanovo, Szvaljava, Bratovo). Az adatok arra utalnak, hogy nem egyes izolált temetkezésekről van szó, ahogyan azt korábban vélték (KROPOTKIN 1977. 174.), hanem tipikus Przeworsk temetőkről. A Przeworsk típusú temetkezések előfordulását az egykorú telepeken talált nagyszámú Przeworsk kerámia kíséri (KOTIGOROSKO 1995/A.80-8L). Ezért - figyelembe véve azt a tényt, hogy a II. század közepétől Kárpátalja nyugati, síksági részén a Przeworsk kultúra lelőhelyei terjedtek el és itt hiányoznak a kárpáti kurgánok kultúrájának halomsírjai, amelyek keleten, Máramarosban (Iza I., IL, Russzkoje Polje I., II., Lipcsa) megtalálhatók - feltétlenül felül kell vizsgálnunk azt a jelenleg szilárdan hangoztatott elképzelést (KOTIGOROSKO 1986.235-, KOTIGOROSKO 1988., KOTIGOROSKO 1995/A.), amely szerint a Felső-Tisza-vidék valamennyi I-IV. századi lelőhelyét a kárpáti kurgánok kultúrájához kell sorolnunk. Utóbbi csupán Máramaros hegyvidéki részére (a szolotvinói depresszió) korlátozódik, míg ettől 122
