A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Korbály József: A Przeworsk kultúrához tartozó harcossírok és fegyverleletek a Kárpátalján

A Przeworsk kultúrához tartozó harcossírok és fegyverleletek a Kárpátalján 1.). Négy kard sírból származik, egy kincsleletből és további egy darab szórvány. A két utóbbi példány kivételével mindegyiket rituálisan összehajlították. A kardok hossza 49-90 cm között mozog. A római kori barbár kardok tipológiai besorolását több kutató tárgyalta (BIBORSKI 1978., BIBORSKI 1993- - további irodalommal). M. Biborski kutatásai alapján a kárpátaljai kardok két csoportra oszthatók: rövid gladiusok és hosszú példányok. Az első csoportba tartozik a szvaljavai kard (VIII. tábla 1.), amely a Biborski-féle barbár kardtipológiában a VIII. csoport 1. variánsának tipikus képviselője és a késő római periódus C

la fázisára datálható (BIBORSKI 1993-98.). Ugyanide sorolhatjuk a Verhnya Viznyicából származó kardot, de ennek a darabnak a tipológiai meghatározása egyelőre problematikus. A hosszú kardok közül különleges érdeklődésre tart számot a I. ardanovoi temető 4. sírjából származó példány (III. tábla 1.). Jellegzetessége a markolatán lévő keresztvas. Feltételezik, hogy ez az elem a római gyűrűs markolatú kardok hatására jelenhetett meg, bár nem zárható ki a szarmata hatás sem (BIBORSKI 1993.103.) különös tekintettel arra, hogy a Felső-Tisza-vidéken a Przeworsk kultúra hordozói és a szarmaták közvetlen szomszédok voltak és kapcsolatban álltak egymással (erről lásd ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1992.69-70., ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1993.32-34.). Az ardanovoi kard a többi melléklet alapján a B

2 fázis végére - Cj fázis elejére datálható, de nem későbbre, mint a C

la fázis eleje (GODLOWSKI 1993.72.). A fennmaradó két kard Ardanovo I-ből (I. tábla 4-5.) a Biborski-féle VI. típusba sorolható (BIBORSKI 1978.78.). Míg az 1. sírból származó karddal kapcsolatban nehézségekkel kell szembenéznünk, a 2. sír kardját illetően nem merülhetnek fel kétségek: a VI. típus 1. variánsába tartozik. E kardok prototípusai római fegyverek (BIBORSKI 1978. 78.). Az ardanovoi példány nagy valószínűséggel római import lehet (M. Biborski szóbeli közlése), amely a markomann háborúk után került a Kárpátaljára (GODLOWSKI 1985.350. Abb.3.1.). A legkésőbbi kard a novoszelicai példány (I. tábla 6.), amely hasonlóságot mutat a Biborski-féle VII. típus 2. variánsával. Ezek a fegyverek a C

la-C

lb fázisra datálhatok (BIBORSKI 1978.82.). Lándzsahegyek Ez a támadófegyverek legnépesebb csoportja: 28 darabból áll. A lándzsahegyek túlnyomó többsége temetkezésekből származik, de a szórványleletek is valószínűleg sírokból valók. A sírokban a lándzsahegyek csoportosan - 2-5 darab - fordulnak elő. Több darabon tűznyomokat figyeltek meg vagy rituálisan összehajlították őket. Hosszuk 10-34 cm között ingadozik. A lándzsa a germánok egyik legfőbb támadó fegyvere (JAHN 1916.49.), és a kutatók szerint tulajdonosuk társadalmi helyzetének fontos jelzői lehetnek, általában gazdag sírokban fordulnak elő (BUDINSKYKRICKA-LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1990.281.). Tipológiai szempontból a kárpátaljai lándzsahegyek nagy változatosságot mutatnak. Ezért ezt a kérdést itt csak nagy vonalakban tekintjük át, s ennek során R Kaczanowski legújabb munkájára támaszkodunk (KACZANOWSKI 1995.). Az ő tipológiája alapján az általunk vizsgált régió lándzsahegyei a következő típusokba sorolhatók: II. típus, 2. variáns Malája Kopanya (VII. tábla 1.). IV. típus - Malája Kopanya (VII. tábla 3). VIII. típus - Ardanovo III. (IV. tábla 2.), Oszoj (VI. tábla 9-), talán Bratovo (1. sír) (V. tábla 3-). XII. típus - Szvaljava (VIII. tábla 6.) és talán Ardanovo I. 5. sír (IV tábla 5.). XIII. típus Ardanovo I. (4. sír) (III. tábla 11.), Ardanovo II. (II. tábla 6.), Szvaljava (VIII. tábla 2-3.). XIV típus Ardanovo I. (4. sír) (III. tábla 9-10.), Oszoj (VI. tábla 8.), Szmogolovica (VI. tábla 6.), talán Sztanovo (VI. tábla 2.). XV. típus - Ardanovo III. (IV. tábla 1.) és Sztanovo (VI. tábla 1.). XVI. típus - Bratovo (2. sír) (V tábla 7.). XIX. típus - Bratovo (2. sír) (V tábla 6.). XX. típus - Oszoj (VI. tábla 10.), Klenovec (VI. tábla 7.). A tárgyak egy része a sérülések miatt meghatározhatatlan. Kronológiai szempontból a felsorolt típusok ugyancsak nem egységesek. A legkorábbiak a II. és a IV. típushoz tartozók, amelyek a korai római korra jellemzőek, a B

x fázisra (KACZANOWSKI 1995.37.). A VIII., XII-XIV. típusokhoz tartozó lándzsahegyek a B

2 fázis végéhez és a C

1 fázis elejéhez sorolhatók, a XV-XVTí. típusok pedig szinte kizárólag a C

la fázishoz (KACZANOWSKI 1995-38.).Végül az utolsó kronológiai csoportot a XLX. és XX. lándzsahegy típusok alkotják, amelyek a C

la fázis idejére határozhatók meg, de jellemzőek a C

lb

, sőt a C

2 fázisra is (KACZANOWSKI 1995.38.). Meg kell jegyeznem, hogy a kárpátaljai lándzsahegyek esetében ez a kronológia igen jól megfelel az őket kísérő együttesek alapján meghatározható keltezésnek. Nyílhegyek Nyílhegyet mindössze kettőt ismerünk a Kárpátaljáról, mégpedig a sztanovoi szórvány leletek közül (VI. tábla 4-5.). Míg a köpűs, háromszög fejű, szakállas (VI. tábla 4.) nyílhegy kétség kívül a Przeworsk kultúrához tartozik, addig a tüskés pédány esetében az ide sorolás kétséges. Pajzsdudorok A barbár fapajzsok legfontosabb fémalkatrésze az umbó. A vizsgált területről jelenleg 4 példány ismert: Ardanovo I (4. sír) (III. tábla 2.), Szvaljava (VIII. tábla 7.) és Bratovo (2. és 3- sír) (V. tábla 10.,12.). Valamennyi sírból származik és általában pajzsfogóval együtt fordult elő. A Kárpátalján talált Przeworsk típusú pajzsdudorok a J.7a. típusú umbók (JAHN 1916.) különböző variánsaihoz sorolhatók. Három közülük (Ardanovo, Szvaljava, Bratovo 3. sír) úgynevezett „antennás" pél119