A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)
Régészet - Potusnyák Mihailo: Adatok a Zasztavne/Zápszony-kovadombi többrétegű telep középső neolit rétegének kutatásához
Mikhailo Potushniak Adatok a Zasztavne/Zápszony-kovadombi többrétegű telep középső neolit rétegének kutatásához A telep 1973-ban került elő. 1982-ben a szerző több éves ásatási munkákat kezdett. 9 ásatási szezon (19821987, 1989-1991) alatt több mint 9 ezer m--t sikerült feltárnia 132 középső neolit (Kovadomb I.), késő neolit elejei (Kovadomb II.), középső rézkori (Kovadomb III.) és geta-dák (Kovadomb IV.) korú lakóépítménnyel, gazdasági és kézműves objektummal. Jelen tanulmányában a szerző a Kovadomb I. középső neolitikus réteg kutatásának tanulmányozásához kíván néhány adalékkal hozzájárulni. Ehhez az időszakhoz 40 objektum sorolható, közte 8 lakóépület, 22 különféle gazdasági objektum és 2 fazekaskemence. A szerző közli stratigráfiai megfigyeléseit. Különösen fontos a két neolitikus objektum - az egyik fazekaskemence (79.b. objektum) és egy lakóépület (79. objektum) - szuperpozíciója, ami lehetőséget biztosít a későbbiek folyamán Kovadomb I. településen belül két rövidebb időszak szétválasztására. A középső neolitikum egyes objektumait a későbbi időszakok objektumai - közöttük a késő neolitikusak - vágták. A kerámia tipológiai elemzése is alátámasztja, hogy Kovadomb I. telepet Kovadomb II. közvetlenül váltotta fel. A Kovadomb I. telepen feltárt objektumokban több tízezer cserép került elő, amiből - a többé-kevésbé restaurált anyagból - közel kétszáz edény profilját állították össze. A szerző a kerámián belül két technológiai csoportot választ külön. Az elsőbe tartoznak a jó kidolgozású agyagból készített, samottal, homokkal soványított, világos okkersárga, vörösesbarna árnyalatú, általában simított, de egyenetlen, gyakran - különösen a fenékrésznél „vakolt" felületű, vastag falú konyhai és asztali edények. Köztük a következő formák különböztethetők meg : a. befőttesüveg alakúak, valamint közepes és nagyméretű, gömbölyű fazekak (III. tábla 1-10., IV. tábla 1-3); b. nagy és közepes méretű amforák (IV. tábla 4-9-, V. tábla 1-5.); c. sütőtálak (V. tábla 6-8., VI. tábla l.,3.,5.,8.) ; d. általában közepes méretű, kónikus mély tálak (V. tábla 7.,9-10.). A vastag falú kerámiát bevagdosással és a perem ujjbenyomásával díszítették; egyaránt praktikus és ornamentális jelentőségűek a különféle bütyökfülek, az amforákon olykor megjelennek a bevagdalt vagy benyomott díszű plasztikus rátett bordák. A második technológiai csoportot a vékony falú, nem mindennapi használatra készített edények alkotják. Az agyagban a természetesen benne található csillámszemcsék jelentik a soványítóanyagot. Soványításra használtak még apró szemű samottot vagy mészkőzúzalékot. A törésfelület olykor rosszul égett, szürke. Az edények felülete általában gondosan elsimított, „vakolt", vöröses okkersárga, rózsaszín, világosbarna foltokkal. Előfordulnak belsejükben feketére simított felületűek is. A következő formák különböztethetők meg: a. gömbölyű oldalú, félgömb alakú csészék, köztük néhány változat figyelhető meg - körte alakúak, csőtalpasak, kissé négyszögletűén kiképzett testűek (VI. tábla 2,6-7,9-17.); b. kónikus tálak, ívesen kihajló falú tálak, hullámos vagy virágsziromszerűen kiképzett peremű tálak (VI. tábla 4, VII. tábla 1-2.); c. magas talpú, tulipán alakú vázák (VII. tábla 5..11.); d. magas, cilindrikus, öblös nyakú edények (VII. tábla 3.,6.,8-10.) ; e. nagy, kerekded oldalú, vékony falú fazekak (VII. tábla 4,7.); f. nagy, vékony falú, vállnál öblösödő, olykor profilált peremű fazekak (IX. tábla 1.). Az edények második csoportját kizárólag fekete, néha meggyszín festéssel díszítették. Az ornamentális kompozíció alapja a különféle spirál alakban és geometrikus motívumként elrendezett keskeny és széles sávokból áll (VIII. tábla 1-19., IX. tábla 1-2.). A festés rossz megtartású, mégis a vékony falú kerámia 90%-án regisztrálható. Csaknem minden objektumban előfordult - egykét darabtól néhány tucatig - a B-C fázisban általános bükki importkerámia. A leletek közt előfordulnak bikónikus gyöngyök, orsógombok, szövőszék nehezékek. A szerszámok készítéséhez használták az obszidiánt (70-80%), a kovát, az andezitet és más kőnyersanyagot. A szerszámkészletben előfordulnak késpengék, vésők, kaparok, lyukasztók, nyílhegyek, trapéz alakú balták, szekercék, őrlőkövek. A szerző véleménye szerint a festett kerámia kultúrája (FKK) gyakovói csoportjához/korszakához tartozó Gyakovó/Nevetlen és Mali Hejivci/Kisgejőc neolit rétegének Kovadomb I. közvetlen analógiája. A FKK kérdése már korábban felmerült (POTUSHNIAK 1985.144-150, POTUSHNIAK 1992.16-17.) A szerző elkülönítette a hozzá sorolható lelőhelyeket az (a magyar kutatók terminológiája szerinti) ún. (alföldi) vonaldíszes kerámia vagy (a szlovák kutatók terminológiája szerinti) keleti vonaldíszes kerámia körétől. Ebből kitűnt, hogy a fenti megnevezések alatt gyakorlatilag két önálló régészeti kultúra - a festett kerámia kultúrája és a tiszai vonaldíszes kerámia kultúrájának (TVKK) - leletanyagát keverték össze, s emellett a Tisza vidékének különféle földrajzi régióit. Ugyancsak észlelhető a festett és a vonaldíszes, bekarcolt díszítésű csoportok leletegyüttesei közötti éles különbség. A FKK területi-kronológiai, nem egyidős csoportokkal - mint amilyen a Szamos, Kopcany, Raskovce, Esztár, Gyakovó csoport, a Sácuieni típus - képviselt Magyarországon Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye területén, s ugyancsak a Bodrogközben, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Romániában Satu Mare/Szatmár és Bihor/Bihar megyében, Ukrajna kárpátaljai területén, Szlovákiában pedig a Kelet-Szlovák Alföldön. A TVKK a Barca III. (azonos a korai és kései alföldi vonaldíszes kerámiával), Tiszadob, Szakáihát, Szil meg, Bükk csoporttal képviselt, s elterjedt a magyarországi 40 Á Jósa András Múzeum Évkönyve 1997
