A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Természettudomány - Szathmáry László: Honfoglalás kori (X. századi) népességeink regionális diverzitása

Honfoglalás kori (X. századi) népességeink regionális diverzitása Szathmáry László Bevezetés Módszer és anyag Az élővilág elemzett mintáinak szünbiolögiai rendezettségét elsősorban a biodiverzitás különböző becslési módszerein és modelljein keresztül ítélhetjük meg. A biodiverzitás fogalma és mérésének módszertana az emberi tevékenység és a környezeti feltételek összhangját elemző kutatások során, főként az utóbbi fél évszázadban kristályosodott ki (FYFE 1981., BENDER 1986., MCELROY 1986, SOLBRIG 1991.). Meghatározásának lényege az élő rendszerek azon sajátosságán alapul, hogy különféle jellegű diszkrét elemekből épülnek fel, és a biológiai entitásoknak többféle szintje (gének, sejtek, egyedek, fajok stb.) létezik, amelyeken belül az adott diszkrét elemek valamilyen gyakorisággal összetevői a belőlük felépülő rendszernek. A biodiverzitás emellett egy abszolút időrendtől (illetve a kísérletes mintavételi időintervallumtól) és térségtől függő paraméter, amely a fentiekből következően különböző hierarchikus szinteken mérhető (ERLICH-ERLICH 1981., RAVEN 1988., WILSON 1988, 1989., VARGA 1992/a.). A gyakorlat adta kérdés azonban az, hogy a faj alatti és a faj feletti szerveződési szintek hogyan definiálhatók és miként elemezhetők. Nos, a tudománytörténeti gyökerekig visszanyúlva e kérdésre a DARWIN (1859.) által felismert variabilitás evolúcióbiológiai szemléletéből kell kiindulnunk. Eszerint a biodiverzitás becslésének elsősorban a faj szintű elkülönülések gyakoriságának megítélése képezi az alapvető módszertani bázist (pl. Shannon-Weaver becslés, Simpson index stb.). Az evolúció új-Darwini felfogásai a faj szint fölött és az alatt jelentkező értelmezési lehetőségeket kutatva újabb modellek kidolgozását eredményezték. A faj feletti taxonokra vonatkozóan az IMBRIE (1984.) meglátásaiból eredő neutralista modellt, a kladisztikus modellt (HENNING 1966, CRACRAFT 1974.) és a termodinamikai modellt (WICKEN 1983., BROOKS-WILEY 1984.) említhetjük, mint a variabilitás evolúciós kialakulására vonatkozó jól értelmezhető felfogásokat. A humán populációk diverzitására (mint faj alatti szintre) a Darwini megítélés infraspecifikus adaptációiból következtethetünk (MAYR 1963-, WRIGHT I9681978, DOBZHANSKY 1970, CAVALLI-SFORZABODMER 1971, STEBBINS 1974, 1983., FALCONER 1981.). Vizsgálataink tulajdonképpen egy - a diverzitás ciklikusságát is magában foglaló - egységes összehasonlító rendszer szimulálására irányulnak, amelyhez hasonlót a fajok vonatkozásában DIAMOND (1988.) mutatott be. Jelen tanulmányom célkitűzése az, hogy kvantitatív kraniológiai dimenziók alapján becsülje honfoglalás kori (X. századi) népességeink diverzitását. Ehhez egyrészt adottak a mintavételi körülmények, másrészt választhatók a módszertan egyes verziói. A következőkben a módszertani körülményeket és a vizsgált mintát ismertetem. Történeti vonatkozásban a variabilitás biodiverzitásra utaló paramétereit viszonylag nehéz megfogalmazni és értelmezni (hiszen mindig az adott időszakra vonatkoztatva kell adaptálni azokat), a tér- és időkeresztmetszetben ható feltételrendszer figyelembe vételével. Más esetben viszont épp a feltételrendszer ismérveit kívánjuk felismerni általuk. E kettősség (mondhatni: stratégiai határozatlanság) hatja át a történeti népességek biológiai rekonstrukcióját. A történeti humán populációk diverzitásbecslésének egyrészt ezért nincs kidolgozott módszertana. Inkább az anatómiai variabilitás mérésére irányuló kutatások eredményei azok, amelyek bizonyos diszkussziók mellett diverzitásbecsléshez is adaptálhatók. Másrészt az időbeliséggel és a térbeli elterjedéssel összefüggő körülmények hierarchikus tisztázatlansága, valamint a populációgenetikai szempontok figyelmen kívül hagyása lehetnek olyan tényezők, amelyek a diverzitásbecslés kialakult módszertanától eltérő megoldásokat, eltérő szemléletet és toleránsabb értékelést igényelnek. Jelen kutatás időbeli kiterjedése egyértelmű: a minta 895-től a X. század végéig terjed. A kormeghatározás klasszikus régészeti módszerekkel történt. A teljes minta generációk szerinti értékelése - jelen tudásunk szerint - nem megoldható, tehát ún. kronopopulációkat elemzünk, amelyek minimum egy, maximum három felnőtt generációt foglalhatnak magukba. A térbeliséget a Kárpát-medencében ez idő alatt megtelepült és vizsgált cca. X. századi népességek csontvázmaradványainak lelőhelyei képezik (1. kép). Diszkusszióként meg kell említenünk, hogy mintáink csak három generációt együtt véve szinkronizálhatok. Az eközben bekövetkezett migrációk, a temetkezési rítusok átváltozása befolyással lehet eredményeinkre. A földrajzi elterjedés elemzése elsősorban azért lehetséges, mert egy adott területen az egyes ágensek szabályszerű ismétlődései mutathatók ki. E mintázat elemzésének feltételrendszerét történeti vonatkozásokra is adaptálható módon MacARTHUR (1972.) foglalta össze. Szempontunkból a regionális diverzitás becslésére két kézenfekvő verzió kínálkozott: a. A teljes megtelepülési terület földrajzi régiókra osztása, majd a diverzitás becslése az egyes régiókon belül, illetve azok között. b. Különböző anatómiai variánsok szegregálása a teljes mintából, illetve ezek regionalizmusának megítélése. E megközelítés nyilvánvalóan a környezeti adottságokat hasonló módon használó ágensek guild-szerveződésének megismerésére is irányul (JUHÁSZ-NAGY 1986, PIANKA 1986, VARGA 1992/b.). Tekintettel arra, hogy az utóbbi téren a történeti népességekre vonatkozóan jelenleg nincs egyértelműen kidolgozott módszertani felfogás, a kutatás elA Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 291