A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Ratkó Lujza: Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban

Jeles napok és dramatikus hagyományok egy nyírségi faluban haza. Otthon a jószágnak vagy az apróléknak: tyúknak, libának, kacsának adták oda. Egyesek a szentképhez tűzték vagy vázába tették, illetve mindig őriztek egy-két szálat az imakönyvben is. Éppúgy hatásosnak tartották a vihar, villámcsapás ellen, mint a szentelt gyertyát és birkét: ha jött a vihar, tettek belőle a tűzre. A szentelt búzából készült koszorúk elszáradásukig a templomban maradtak, aztán elégették őket. Ma már - a régi hagyománnyal ellentétben - nem mindig búzát szentelnek, előfordul, hogy más gabonaföldet választanak ki, ha az közelebb fekszik a templomhoz. Ha Szent Márk hétköznapra esik, akkor nem is a napján, hanem a hozzá legközelebb eső vasárnapon végzik el a szertartást. A szentelt búzát viszont még ma is éppen úgy használják fel, mint régebben. Május elseje Valamikor a lányok, legények kapcsolatában igen fontos szerepet játszott ez a nap, ugyanis még egy-két évtizede is nagy divat volt ilyenkor a májusfaállítás. Ha egy legény komolyan udvarolt valakinek, akkor szépen kidíszített májusfát vitt május vilídyjn a lánynak. Vágott egy hosszú fücfadgdt (ficfá), azt színes szalagokkal, delinkendőkkel kiboglározta, kidíszítette, majd leásta a lány ablaka alá, vagy kitűzte a kapujához. Sokszor egész éjjel a kapu alatt hasalt, nehogy lelopják a fáról a drága kendőket. Reggel aztán láthatta a falu, melyik lánynak van komoly udvarlója, ki megy hamarosan férjhez. Azt is megfigyelték, kinek van nagyobb májusfája, kié van szebben feldíszítve. Ezért aztán előfordult, hogy a lányok maguk is raktak a fára kendőket, hogy az övék legyen a legszebb. Arra is akadt példa, hogy a legény üresen vitte a zöld ágat, és ha a lány feldíszítette reggelre, akkor tudhatta, hogy szívesen veszi az udvarlását. Május éjszakáján nagyon kellett vigyázni a kerti virágokra is, mert a legények azokat is lelopkodták a májusfára dísznek. Sokszor még a kutyát is az orgona mellé kötötték, nehogy ellopják, másnap mégis sok lány ablaka alatt állt nagy, virágzó orgonaág. A komoly udvarló, vőlegény éjjeli zenét is vitt szeretőjének, jegyesének május éjszakáján. Cigányokat fogadott, és hallgató nótákat húzatott az ablaka alatt. Ha szívesen fogadták, akkor egy pillanatra fényt gyújtottak az ablakban - elég volt egy gyufaszál vagy egy gyertya. „Ha nem vót fény, akkor nem fogadták, akkor űrá mán nem vót szükség". Egy-egy gavalléros férj a feleségének is adott szerenádot, sőt májusfát is állított neki. Ha május elseje vasárnapra esett, akkor tamburabált is rendeztek valamelyik lány udvarán a májusfa alatt. Néha előfordult, hogy egy lány vétett a közösség rendje ellen, például kikosarazott egy fiút a bálban, ilyenkor az csúfságból száraz ágat vitt neki májusfa helyett. Idősebb, vénlánykorba ért lányokkal is megtörtént, hogy ilyen májuscsabakot kaptak. Ha két szerető összeveszett, akkor a legény ezzel is jelezhette, hogy „nem akar vele szövegelni tovább", haragszik a lányra. Nemcsak haragból vagy bosszúból, hanem időnként a tréfa kedvéért is vihettek száraz ágat valakinek: teleaggatták rongyokkal, katrancokkdl, rossz fazekakat, üres vödröt, rostakávát, meszes fazekat, kenyérsütő kosarat, de még döglött állatokat (kutyát, malacot, macskát, tyúkot) is akasztottak rá. Igen népszerű szokás volt május éjszakáján a kiskapuk leszedése: a legények, ahol tudták, kidöntötték a kiskaput, és levitték a rétre a kanálispartra, vagy néhány házzal odébb húzták. A háziak megtréfálásának ez a módja nemcsak ezen a napon, hanem szilveszter éjjelén is gyakran előfordult. Sokszor beletelt pár napba, míg a gazda megtalálta a kapuját. Egyesek dücskőt raktak az ajtóba vagy a kiskapuba, hogy az ott lakók ne tudjanak kijönni a házból. Megtörtént az is, hogy az udvaron szekéren alvó legényt, fiatal párt kihúzták az utca közepére vagy lehúzták a rétre, s csak reggelre kelvén vették észre, hogy hova kerültek. Akire haragudtak a legények, annak a szekerét felvitték a padlásra vagy a tetőre: a földön szétszedték, majd a magasban ismét összerakták. Bajlódhatott vele a gazdája, míg ismét szétszedte és levitte a földre. Manapság a májusfák helyett legfeljebb virággal díszített zöld ágakat dugnak a kapura, a nagy május fák állításának szokása 1945 után fokozatosan megszűnt. A kapuk elvitele viszont még mindig nagy divat, a virágokat is éppúgy ellopkodják a fiúk, mint ennek előtte. Éjjeli zenét is szoktak vinni, de cigányzene helyett inkább danolva adnak szerenádot. A csordát május elsején hajtották ki először a legelőre. Ilyenkor a gazdák is kikísérték az állatokat, „mer a csordás akkor még nem bírt első nap a jószágokkal. Az egész falu ment arra kifele, és úgy mint a csürhe, ott mentünk a tehenek után, kikísértük." Zsófia, Orbán napja (május 15., 25.) Orbán az utolsó fagyosszent, ezért úgy tartják, hogy Orbán lehabarja, behabarja íxpaszulyt. Vagyis ha erre a napra kikel a bab, akkor biztosan lefagy, megcsípi a dér, mert ilyenkor általában hideg szokott lenni. Éppen ezért azt mondják, hogy pár nappal előtte vagy utána kell elvetni npaszulyt, de legjobb Zsófia napján, akkor ugyanis biztosan nem fagy le. Pünkösd Az Úrjézus mennybemenetelének ünnepe. Ezen a napon a templomot virágszirmokkal, kakukkfűvel szórták tele, nagy tölgyfaágakkal díszítették fel. Mise után a legtöbben vittek haza magukkal egy kis tölgyfagallyat, levelet, amit az imakönyvükbe tettek. Volt, aki vihar, jégverés ellen használta: mikor meggyújtotta a szentelt gyertyát, akkor a szentelt birkébő\ és a tölgyfából is tett a tűzre. Van, aki úgy tudja, hogy a pünkösdi szentelt tölgyfát a káposzta közé kell lökni, akkor nem eszi meg a hernyó. Régebben ezen a napon a lányok feldíszítették otthon a szobájukat ugyanúgy, ahogy a templomban látták: kakukkfüvet, akácvirágot, pünkösti rózsát szórtak a földre. Pünkösdkor szokás volt a községi pásztorok megajándékozása: a gazdák öt-tíz pengőt vittek ki nekik a legelőre, vagy az asszonyok sütöttek nekik bélest, szentjánoskenyeret, ezzel jutalmazván őket, hogy ünnepnapokon is ellátják a jószágokat. Űrnapja Űrnapján a közeli Nagykálióba vagy Balkányba mentek be sokan a római katolikusok körmenetét megnézni. Azt tartották, hogy ezen a napon nem szabad A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 249