A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Régészet - Pásztor Adrien: A Tiszavasvári-koldusdombi avar kori temető gyöngyleleteiről

Pásztor Adrién szem látható, a furat körül pedig l-l szürkésfehér, fényes vonalfolyatásű rátétdísz (21. sír: I. tábla 5.). Oldalai bázisosan levágottak. Hengeres formájú jó párhuzamát a schretzheimi temetőből, a VI. század második feléből (KOCH 1977.Farbtaf. 2,16.1), lapított gömb alakú variánsát - a többi között - a VII. század első felére, középső harmadára keltezhető csákberényi 170. sírból (PÁSZTOR 1995/1996. II.t.10.7.), öt szemű változatát pedig pl. a Szegvár-oromdűlői 346. sírból említhetjük. E gyöngytípus a nyugati germán üvegművesség emlékeivel hozható összefüggésbe (PÁSZTOR 1995/1996.). Az avar nyakláncokon főleg a VII. sz. első felében, második harmadában látható, de elvétve a század végén is feltűnnek fehér rátétdíszes változatban. - A sötét vörösesbarna, barnásfekete (19. sír: I. tábla 6.1-6.3), fekete alapú (1. sír: I. tábla 6.4.) testen 4-4 db szem és 4-4 db hurokfolyatású rátétdíszes üveggyöngyök átmérője 1,0-1,1 cm, szélességük 0,7-0,8 cm közötti nagyságú. A 19. sír barnásfekete alapú gyöngyét domború felületű okkersárga szemek díszítik, míg a típus többi tagjánál a síkból kiugró szemek színe szürkésfehér-fehér. A 19. sír egyik sötét vörösesbarna testű gyöngyéről az okkersárga hurokfolyatás többnyire lekopott, s ott a rátétdísz enyhe mélyedése látszik. Oldalaik egyik oldalon egyenes, másikon pedig enyhén benyomódott bázisúak. A sötétvöröses alapú, fehér rátétdíszes (19. sír: I. tábla 6.1.), illetve fehér szemes és sárga hurokfolyatott díszes (19. sír: I. tábla 6.2.) példányok az avar kori gyöngyök legkedveltebbjeihez sorolhatók. A fehér rátétdíszesek már a VI. század végéről - VII. század első harmadából származó leletegyüttesekből is (pl.: Csákberény-Orondpuszta 104. sír: PÁSZTOR 1995/ 1996.2.U1.3.) kimutathatók. A későbbi időszakokból származók közül néhány kiemelt példa: VII. század első harmada - első fele (pl.: Jutás 116. sír: PÁSZTOR 1995.79.Lt.l 1.1.), VII. század első fele - középső harmada (pl.: Csákberény-Orondpuszta 55. és 240. sír: PÁSZTOR 1995/1996.2.t.l 1.6.), VII. század második negyede - középső harmada (pl.: Csákberény-Orondpuszta 69. sír: PÁSZTOR 1995/1996.), illetve VII. század középső harmada (pl. Szegvár-Oromdűlő 48. sír). E típus a meroving kori frank területen is igen hosszú életű volt, hiszen szinte az egész VII. században divatban maradt (KOCH 1977.205.2. Farbtaf. 21.8-9). A négy fehér szemes és négyszeres sárga hurokfolyatott darabok főleg a VII. század első feléig - középső harmadáig szintén nagy közkedveltségnek örvendtek (példák a teljesség igénye nélkül: Szigetszentmiklós-Háros 12. sír (SÓS 1961.3. kép 12.), Jutás 116. sír (PÁSZTOR 1995.Lt.4.), Tác-Gorsium 7. sír, SzegvárSápoldal 5. sír (PÁSZTOR 1995. I.t.11.4,11.2-3,11.5.), Csákberény-Orondpuszta 55, 138, 240, 349, 367. és 387. sír (PÁSZTOR 1995/1996.2. tábla 11.7-11.14.), Környe 4. és 114. sír (SALAMON-ERDÉLYI 1971.Taf. 1.7, Taf. 19.17.), Budakalász-Duna-part 372. sír (PÁSZTOR 1995.5.) vagy Szegvár-Oromdűlő 48, 89, 346. és 671. sír. A nyugat-európai párhuzamok közül a schretzheimi frank temetőből a VI. század első negyedétől kb. az 505-ös évekig terjedő időszakból hozhatók párhuzamok (KOCH 1977. Farbtaf. 2.20,2.). A kárpát-medencei avar leletanyag kronológiai helyzetéből ítélve mindkét típusról feltételezhető, hogy ezek nemcsak kereskedelem útján kerültek az avar ékszerek közé, hanem nyugati mintára, helyi műhelyekben is készülhettek. A 19. sír barnásfekete alapú, négy sárga szemes és négyszeres, fehér hurokfolyatott rátétdíszű gyöngye (I. tábla 6.3.) már jóval kevésbé elterjedt típus az avar emlékanyagban. Párja a Szegvár-oromdűlői 127. részleges lovassírból, illetve vörösesbarna alapon hasonló díszítésű változata a Szigetszentmiklós-hárosi 8. sírból is (SÓS I96I.7 kép 5.) ismert. Barnás, feketésbarnás alapú, öt szemes változatban már több leletegyüttesben találkozhatunk velük, főleg a környei temető VII. század első felére keltezhető sírjaiban (Környe 114, 138, 143. és 144. sír SALAMON-ERDÉLYI 1971.Taf.19.17

, Taf.24.22, Taf.24.29, Taf.24.31.), de megjelennek a rokon leletegyütteseket tartalmazó temetőkben is, mint pl. Csákberény-Orondpuszta 331sír (PÁSZTOR 1995/1996.5. t. 28.) vagy BudakalászDuna-part 495. sírban is. A fekete alapon négy fehér szemes és négyszeres fehér hurokfolyatott példány szintén a ritkább fajtákhoz sorolható. Egy-egy darab a VII. század közepéről - középső harmadából Csákberény-Orondpuszta 387. sírból (PÁSZTOR 1995/1996.5. t. 11.23.) vagy SzegvárOromdűlő 48. sírból, illetve a Deszk G temető 45. és 46. sírjából (MFM Ltsz. 53-18.141.; 53.18.146.) és iker változatban Környéről, a 89. sírból (SALAMON-ERDÉLYI 1971.14.23.) is említhető. - A sötét vörösesbarna testen 5 db domború fehér és ötszörös, széles sávban (szinte az egész felületet borító) okkersárga hurokfolyatott rátétdíszes gyöngy (19. sír: I. tábla 7.) egyik oldala egyenes, a másik enyhén benyomott bázisú. A felület kopott, érdes, lukacsos az üvegfelület pusztulása miatt. Hasonló típust láthatunk a Tác-gorsiumi 7. sírban (PÁSZTOR 1995.1.11.5.), a Szegvár-oromdűlői 72. sírban vagy a csákberényi temető 344. sírjában, a VII. század közepére (387. sír), a század közepére - utolsó harmadára (55. sír), illetve utolsó harmadára (414. sír) keltezhető sírokban (PÁSZTOR 1995/1996.3t.l6.10,1213.). - A sötétbarna, enyhén deformált, fényes felületű testet 3 db, síkból kidomborodó fehér és áttetsző zöld pávaszemes és háromszoros barnás okkersárga hurokfolyatású rátét díszíti (1. sír: I. tábla 8). Az egyik bázisos oldal enyhén behúzódó. Ez viszonylag ritka típus, a környei 86. és 144. sírból (SALAMON-ERDÉLYI 1971.Taf.l4.9,24.31.), Csákberényből a VII. század középső harmadára - első felére keltezhető 55. sírból (PÁSZTOR 1995/1996.3-t. 18.4.) vagy a Szegvár-oromdűlői 740. sírból is hozható párhuzama. - A fekete, fényes felületű gyöngy testet 4 db, síkból kiugró sötét vörösesbarna és szürkésfehér pávaszemes rátét díszíti (1. sír: I. tábla 9). Furata enyhén kónuszos. Ritkán látható gyöngyfajta az avar kori füzérekben, a csákberényi VII. század közepére - középső harmadára keltezhető 349. síról (PÁSZTOR 1995/1996.4.L 22.1.) vagy iker változatban a környei 138. sírból (SALAMON-ERDÉLYI 1971.Taf.24.22.) is említhetjük párját. - A sötétvörös (19. és 23. sír I. tábla 10.1.), sötét vörösesbarna és sötétbarna (19. sír: I. tábla 10.2-10.3), lapított gömb testű gyöngyöket 4-4 db fehér és kék, áttetsző kék, türkizkék színösszetételű, síkból kiugró pávaszemes és négyszeres, keskeny fehér és széles sávú, barnás okkersárga hurokfolyatású rátétek díszítik. Átmérőjük 1,1-1,0 cm, szélességük 0,7-0,6 cm kö192 A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997