A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)
Régészet - Kobály József: Előzetes jelentés a Szolotvinó/Aknaszlatina (Ukrajna, Kárpátalja) környéki „Csitattja” többrégetű erődített telepen a Kárpátaljai Honismereti Múzeum által szervezett régészeti feltárás eredményeiről
Preliminary report on the results... Előzetes jelentés a Szolotvinó/ Aknaszlatina (Ukrajna, Kárpátalja) környéki „Csitattja" többrétegű erődített telepen a Kárpátaljai Honismereti Múzeum által szervezett régészeti feltárás eredményeiről „Csitattja" erődített telepe az ukrajnai Szolotvinó/ Aknaszlatina község (Kárpátalja megye, Tyacsiv/Técső járás) közelében fekszik, a történeti Máramaros/ Maramures szívében. A lelőhely a Tisza jobb partján egy fokszerű kiszögellésen helyezkedik el, 35 m-nyire a Tisza szintje fölött, tengerszint feletti magassága 290 m. A földvár 60 m hosszú, a keskenyebb végén 10 m, a szélesebbiken 60 m széles, trapéz alakú. Három oldalról természetes, a negyedik - keleti - oldal felől mesterséges (árok és sánc) védművel rendelkezik. „Csitattja" 1953 óta vált ismertté a kutatás számára (Szova P.P.). A földvárat később Sz. Penyák, P. Birnea. és E. Balahuri is kutatta. Ugyanakkor komoly kutatómunka csak P. Birnea ásatása során folyt. A feltárt leletanyag alapján a szolotvinói földvár többrétegű: Ottomány kultúra, dák kultúra (klasszikus fázisa), IX-X. századi szláv horizont. 1991-1993-ban a Kárpátaljai Honismereti Múzeum szervezett régészeti feltárást a földvár területén. Az e munkák során előkerült régészeti leletanyag lehetőséget biztosított ahhoz, hogy pontosítsuk, egyes esetekben pedig újraértékeljük a földvár kulturális-kronológiai helyzetét a Felső-Tisza-vidék leleteinek rendszerében. A földvár kulturális rétegződését az alábbi kronológiai horizontokra sikerült felbontanunk: I. paleolitikum, II. - bronzkor, III. - késő vaskor, IV. kora császárkor, V. - kora középkor. Az I. periódust kevés lelet képviseli, többségükben nagyobb szilánkok, valószínűleg Mousterien korúak. A földvár II. horizontját a felsőszőcsi kultúra korai fázisához tartozó leletek jelentik. Gazdag kerámiaanyagot, kőből (nyílhegyek) és bronzból (csüngő, karperec) készített tárgyakat tartalmazó, elpusztult objektumok képviselik a korszakot. Valószínűleg már ebben az időszakban kialakították „Csitattja" erődítési rendszerét és a földvár a Szolotvinó környéki sóbányászat fontos ellenőrző központjává vált. A késő vaskorban néhány évszázadnyi szünet után a földváron ismét elkezdődik egy település élete. Mély árokkal, rézsűvel és sánccal erősítették meg. Ennek az időszaknak az anyagi kultúráját elsősorban a kerámia, kisebb számban kő- és vastárgyak képviselik. Ennek a horizontnak a kerámiaanyaga főként a dák kerámia fejlődésének második fázisához (i.e. IV-II. század) tartozik. A földvárban azonban az élet hamarosan megszakad, amiről egy nagy tűzvész nyomai árulkodnak. A korai császárkorban a dákok ismét megtelepedtek itt. Nagymennyiségű klasszikus dák (kézzel formált és korongolt) kerámia, kézimalom, bronzöntésre szolgáló olvasztótégely stb. képviseli ezt a horizontot. Akárcsak a bronzkorban, „Csitattja" ebben az időszakban is stratégiai szerepet töltött be a terület életében egyfelől a nagy tömegű só jelenléte, másfelől a szolotvinói medencében elfoglalt központi fekvése miatt. Itt koncentrálódott a kelta expanziónak magát alá nem vető helyi dák lakosság. Az utolsó kronológiai horizontot - a kora középkorit (X-XII. sz.) - egy kultikus objektum jelenti: egy kövekkel fedett, hamut, faszenet és cserepeket tartalmazó gödörben hamvasztott állat maradványai kerültek elő. Ez a telep minden valószínűség szerint kapcsolatban állt a forrásokból ismert Szolotvinó/ Aknaszlatina középkori településsel. Láthatjuk tehát, hogy a szolotvinói földvár régészeti kutatása fontos új eredményeket hozott a Kárpát-medence egyik legérdekesebb sarkának történetéről alkotott ismereteinkhez. Йосип КОБЛЛЬ Закаратський Краешшчнй Мужи 29400 УкраГиа Закаратс.ька обл. м. Ужгород пул. KaniTVJii.ua 33. A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 129
