A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Makkay János: Emlékbeszéd, amely elhangzott Dienes István temetése után 1995. november 22-én, a Jósa András Múzeumban tartott megemlékezésen

Emlékbeszéd, amely elhangzott Dienes István temetése után Megbocsátja nekem talán a költő után a történetíró is, ha szavait most rád, a nemes lelkű emberre, a jó férjre és az utolérhetetlen szakférfiúra vonatkoztatom: „Ha van valamilyen hely a jámbor lélek számára, és ha jól mondják a bölcsek, hogy nem enyész el a testtel együtt a nagy lélek is, nyugodj békében, és szólíts el bennünket erőtlen panasztól, asszonyos sírástól eré­nyeidnek szemléletére, amelyeket sem gyászolni, sem megsiratni nem szabad. Inkább csodálattal és elmúl­hatatlan dicsérettel, és - ha erőnk engedi - példád követésével kell ápolnunk emlékedet: ez az igazi tisz­telet, és ez a közeli barátok kegyeletes kötelessége. Mindaz, amit benned szerettünk, és amit benned cso­dáltunk, fennmarad, és fenn fog maradni az emberek lelkében, az idők örökkévalóságában, a történelem emlékezetében." Megtörténhetett?, hogy voltak lelkednek még olyan mélyebb rejtekei is, amelyek igazában soha nem nyíl­tak meg számunkra, vagy mi voltunk körülötted fajan­kók, akik soha nem akartunk összes értékeidben ré­szesülni? Ezt mondatja velem egy érzés, amely egy­re inkább felismeri, máris mennyire hiányzol, mint ember, mint pajtás, mint bölcs, mint szakember. Azzal a Miatyánkkal akarok búcsúzni Tőled, amely szintén a honfoglaló ősidőkből származik, mint a Páz­mány-biblia. Nemcsak az örökkévalóságba vetett hite­det és hitemet akarom ezzel megvallani, hanem utol­jára azt is tudtodra akarom adni: hitvalló barátaid ma­radnak azok, akik voltak. Mi atjánk ki vag mennyekben Scenteltessek teneved Jöjön te orzagod Legen te akaratod miként mennyen és azonkent földön Mi testi kenerönk felet való kéneret aggad münekönk ma Es botsassad münekönk mü vétetönket miként es mü botsatonk nekönk vétetteknek Es ne vig műnket késertetbe de zabadoch műnket gonoztol Amen. Pista, találkozunk! MAKKAY János A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom