A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)

Néprajz - Szabó Sarolta: A nyíregyházi kovács céhifjúság ládája

A nyíregyházi kovács céhifjúság ládája Szabó Sarolta Új szerzeménnyel gyarapodott a múzeum néprajzi gyűjteménye, az eddigi nyolc céhláda mellé a szerencsés véletlen folytán birtokunkba került még egy céhláda, a nyíregyházi kovács céh legény társaságának ládája (1. kép). 1. kép A nyíregyházi kovács mesterlegények ládája Abb. 1 Truhe der Schmiedegesellen von Nyíregyháza 1996 januárjában a Sóstói Múzeumfalu kovácsműhelyének berendezéséhez kovácsszerszámokat vásároltunk Korbély János kovácsmester hagyatékából.

1 A csaknem teljes kovácsműhely szerszámai között bekerült egy láda is, amelyről formája alapján feltételeztem, hogy az céhláda. A feltételezést az is erősítette, hogy az eladó ősei, akik között céhtagok is voltak, több generáción keresztül folytatták a kovácsmesterséget, így maradhatott birtokukban a céhes időszakból származó láda. Ezt a rossz állapotban lévő ládát a Jósa András Múzeum restaurátorműhelyébe szállítottuk. A tisztítás során Szinyéri Péterné restaurátor a kontytetős záródású láda tetejének szétszedése közben a készítő által elrejtett írást talált, amely egyértelművé tette, hogy a nyíregyházi kovács céh relikviájáról van szó. Az elsárgult, szabálytalan alakú papírdarabon a következő szöveg állt szlovák és magyar nyelven: „Poctywjmn kovackymu porgatkau tauto ladu vrobju Mateas Textoris v pana Holiho. Roku 1831 dne 12 februara.

2 Ezen Betsületes Kovats Társaság Ládáját Tsinalta Textoris Matyas Holy János Ur Mühelyibe 1831- Esztendőben die 12. Eebrnariusban." Az írásból kiderül, hogy a láda egy nyíregyházi asztalosmester, Holy János műhelyében készült. A ládát nem a mester, hanem legénye Textoris Mátyás készítette. Véletlen egybeesés folytán a készítés évében, 1831-ben Nyíregyházán összeírták a mesterembereket, közöttük Holy János asztalost, aki egész éven át dolgozott, a jelzett évben egy legénnyel.

3 Ez a mesterlegény Textoris Mátyás volt, aki vándoréveinek egy részét tölthette itt, aztán továbbment a városból, más mesterhez állt be. Ugyanis a későbbi évekből fennmaradt céhes iratokban nem fordult elő többször a neve. Nyíregyházán a kovács céh 1818-ban kapott céhes privilégiumot, egy időben több más szakma képviselőivel. A céhes ipar keretei a XVIII. század második felében formálódtak, de az önálló céhek megalakulására csak a XIX. század első és második évtizedében került sor. A vármegye kezdetben nem támogatta, de 1806-ban és 1810-ben a helytartótanács elé terjesztett beadványukban már pártfogolták a nyíregyházi céhek önállósulási törekvéseit. Többszöri kísérlet után 1818ban több mesterség kapott királyi privilégiumot I. Ferenctől: a csizmadiák, a szűcsök, a szabók, a (ruha) festők, a kalaposok, a vargák önálló céhet, a már említett kovácsok a kerékgyártókkal, az asztalosok a lakatosokkal és üvegesekkel, a szíjgyártók a kötélverőkkel, a kőművesek az ácsokkal és molnárokkal alapíthattak közös céhet. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy korábban nem dolgoztak kovácsok és más mesteremberek a településen. Nyíregyházán 1818 előtt filiális céhek működtek, a mesterek többsége szerveA kovácsszerszámokat Páll István és Szabó Sarolta gyűjtötte. z A szöveg fordítása: Ezen becsületes Kovács Rend ezen ládáját készítette Textoris Mateas Holy úrnál 1831 február 12-én. A fordítást Udvari Istvánnak köszönöm. 1 SzSzBl. IX. 1.2. doboz "Sz. (Szabad) Nyíregyháza Várossában lévő mester emberek nevei 1831.'' A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 239