A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 36. - 1994 (Nyíregyháza, 1995)

Kertész Róbert–Sümegi Pál–Kozák Miklós–Braun Mihály–Félegyházi Enikő–Hertelendi Ede: Mezolotikum az Észak-Alföldön

KERTESZ-SÜMEGI-KOZAK-BRAUN-FELEGYHAZI-HERTELENDI Mezolitikum az Észak-Alföldön KERTÉSZ Róbert-SÜMEGI Pál-KOZÁK Miklós BRAUN Mihály-FÉLEGYHÁZI Enikő HERTELENDI Ede Magyarország területéről a mezolitikum időszakából a legutóbbi időkig zömmel csak kevés és bizonytalan leletegyüttest regisztráltak. A középső kőkorinak meghatározott lelőhelyek kőleltárainak többsége felszíni gyűjtésből származott, s ennek következtében mind a stratigráfiai, mind az egyéb interdiszciplináris adatok hiányoztak. A lelőhelyeket pusztán a kőiparok tipológiai analízise alapján sorolták a mezolitikumba. Hiteles, ásatásokon feltárt, zárt rétegből származó mezolitikus leletanyagot Magyarországon korábban Szekszárd-Palánk és Sződliget lelőhelyről közöltek csupán. Az Észak-Alföldön kimutatott Jászberény I és Jásztelek I lelőhely hazánk területén a feltárás időrendjében a harmadik, illetve a negyedik nyíltszíni autentikus mezolit település. A két jászsági lelőhely jelentőségét azonban nem csak az adja, hogy Magyarországon kevés identifikált lelőhely van, hanem időrendi helyzetük is meghatározza ezt. A jászberényi és a jászteleki kőipar ugyanis a hazai középső kőkoron belül ezidáig még hiányzó kronológiai horizontot reprezentál. Szekszárd-Palánk és Sződliget lelőhelyek a mezolitikum idősebb szakaszába tartoznak. Jászberény I lelőhely C rétegének kőipara ezzel szemben már a mezolitikum középső szakaszának második felére datálható. Jásztelek I lelőhely a tipológiai és a stratigráfiai adatok alapján pedig a Jászberény I utáni időszakra, a késő mezolitikumba keltezhető. Az elmúlt években a Jászságban meghatározott (Jászberény I-II, Jászberény IV, Jászberény-Zsombékos I, Jásztelek I), valamint az ÉszakAlföldön már korábban felfedezett (Tarpa-Márki tanya) - de mindmáig nem identifikált - középső kőkori leletegyüttesekből kiindulva a régióban körvonalazhatóvá vált egy önálló kulturális-kronológiai sajátosságokkal és jellegzetes alapanyag-struktúrával bíró fácies. Ezt a mezolit komplexumot elterjedése alapján észak-alföldi mezolit ipar néven vezettük be a szakirodalomba. Az észak-alföldi mezolit ipar az eddig rendelkezésre álló adatok alapján két kronológiai fázisra tagolható. Az idősebb, középső mezolitikum második felére datálható jászberényi fázis - eponym lelőhely: Jászberény I C réteg - a boreális periódus utolsó harmadába tartozik. A fiatalabb, a késő mezolitikus jászteleki fázis - eponym lelőhely: Jásztelek I B réteg - az atlantikum elejére keltezhető. A régészeti és a paleoökológiai elemzésből megál38 lapítható, hogy a Nagyalföldön elsőként identifikált mezolit lelőhelyek a pleisztocén végén - holocén kezdetén kialakult, mintegy 600-800 km felszínű jászsági süllyedékterületnek a centrumában, megközelítőleg 100 km -es területen találhatók. A mikrorégióban ezideig közel 100 szezonális, ideiglenes megtelepedésnek a nyomát találtuk meg, melyek között relatív kronológiai különbségek mutathatók ki. A mezolit táborhelyek korábbi hiányát az okozta, hogy a kutatók nem vizsgálták, illetve nem értelmezték a pleisztocén végén - a holocén kezdetén lejátszódott felszínfejlődést a Nagyalföldön, így nem ismerték föl az élő folyóvíztől távolabb elhelyezkedő, elhagyott és feltöltődött óholocén mederhálózat régészeti jelentőségét. Az általunk vizsgált jászsági sülylyedékterületen az Északi-Középhegységből kilépő, észak-déli irányú folyók összefolyása révén egy speciális ökológiai állapot jött létre, amely csak a sülylyedékre és a folyók környezetére volt jellemző. A terület értékét a mezolit vadászok szempontjából tovább növelték a közeli és jól megközelíthető kovanyersanyag lelőhelyek. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az Észak-Alföldön hasonló alaphelyzetű, viszonylag kis kiterjedésű (500-800 km ), pleisztocén végén - holocén kezdetén kialakult fiók süllyedékek több helyről is ismeretesek. Ezekről a süllyedékekről korábban több, bizonytalan helyzetű, nem identifikált mezolit leletegyüttes került elő (pl. Tarpa). Paleoökológiai adatok alapján tudjuk, hogy a mezolitikus mikrocsoportoknak az Észak-Alföldre történő behatolását a középhegységből kiinduló, a középhegységi erdősült régiókhoz kapcsolódó süllyedékterületek tették lehetővé. Ugyanakkor a Nagyalföld centrumába nyúló, folyók mentén kialakult kedvező ökológiai adottságú korridorok nemcsak a mezolit vadászok D-DK-i irányú migrációját segítették elő, hanem ugyanezt az utat használta a Nagyalföldre a Balkán felől behatoló korai neolit KörösCris népesség is észak felé történő migrációja során, így törvényszerű, hogy a Körös-Cris kultúra északi határa mentén elhelyezkedő észak-alföldi mezolit ipar lelőhelyei térben csak néhány km-re találhatók a legészakibb kora neolit lelőhelyektől. A Nagyalföld déli részén található, a Körös kultúra idősebb szakaszába sorolható Gyálarét-Szilágyi major lelőhely radiokarbon dátuma (7090±80 BP) alapján e lelőhelyet időben sem sok választhatja el az észak-alföldi Jósa András Múzeum Évkönyve 1994