A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 36. - 1994 (Nyíregyháza, 1995)

Bánffy Eszter: A Dunántúl és Kelet-Magyarország a kora rézkorban

Eszter BÁNFFY A Dunántúl és Kelet-Magyarország a kora rézkorban BANFFY Eszter Habár a kárpát-medencei késő neolitikum és kora rézkor nem tartozik a gyengén kutatott periódusok közé, két olyan tisztázatlan kérdést találtam, amelyre tanulmányomban megkísérlem a válaszadást. 1. Hasonlóan zajlott-e a Dunántúl rézkoriasodása a kelet-magyarországi jól ismert lassú, kontinuus átmenethez, vagy pedig ellenkezőleg, bevándorolt népcsoportoknak köszönhető, akik törést okoztak a fejlődésben? 2. Mi okozza, hogy a kora rézkor kialakulása a Dunántúlon és Kelet-Magyarországon nem egyidőben történik? Az Alföldön lezajlott átmenet a rézkorba az utóbbi évek kutatásának köszönhetően meglehetősen ismert folyamat. Kelet-Magyarország Dunántúlhoz fűzött kapcsolatait ismerjük. Éppen itt jelentkezik a probléma, ugyanis a kora rézkori Tiszapolgár kultúrával párhuzamosan a Lengyeli kultúra utolsó (festetlen) szakasza él, amely egy minden tekintetben neolitikus életformájú kultúra szerves folytatása. Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy a kelet-magyarországi kora rézkor idején a Dunántúlon még az újkőkor tartott. A Zala megyei mikrorégiós kutatások során több kérdés új megvilágításba került, s ennek köszönhetően legalábbis az első probléma nagy valószínűséggel megválaszolható. A Zalaszentbalázs-szőlőhegyi mezőn feltárt település a lengyeli kultúra legfiatalabb szakaszába tartozik. A tiszapolgárival egyidejűnek ítélhető település életéről valóban egyfajta retardált neolitikus képet alkothatunk. Ugyanakkor több jel utal a lassú rézkoriasodásra is. A nagy kiterjedésű telepen belül pl. kisebb - valószínűleg nem teljesen egyidejű - településmagok keletkeztek, de a rézkori jellegű társadalom lassú kialakulására utal az állattartás szerepének növekedése, s nem utolsó sorban számos új, már a java rézkori Balaton-Lasinja kultúrára jellemző edénytípus és technika (a fekete, polírozott, grafitos kerámia) megjelenése is. Meg lehet kockáztatni azt a feltevést, hogy a lengyeli alapokon kialakult java rézkori kultúrák - amelyekhez ezentúl a Balaton-Lasinja kultúrát is soroljuk - a sok hasonlóság mellett csupán abban különböznek, hogy minél délebbre találjuk, annál több bennük a balkáni elem. így Budapest környékén az ottani Ludanice kultúra anyagában a Balaton-Lasinjához képest kevesebb, a kisalföldi ludanicei „magterületen" pedig már szinte semmi déli jellegzetesség nem fordul elő a kerámiában. A Dunántúl késleltetett fejlődésére egyelőre nincs egyértelmű magyarázat. Az okok között több tényező is szerepelhetett: a viszonylag szerényebb fémművesség vagy a tagoltabb geomorfológiai adottságok. Eszerint a rézkor kezdetén bekövetkezett melegebb és szárazabb időjárás hatott volna az alföldi kultúrákra, megnehezítve ott a földművelést, a Dunántúl magasabban fekvő, csapadékosabb és hűvösebb vidékein ez kevésbé érvényesült, ezért az itt lakók nem kényszerültek a földművelést feladva áttérni az állattartásra. BÁNFFY Eszter Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézet 1250 Budapest Pf. 14. 296 Jósa András Múzeum Évkönyve 1994