A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 36. - 1994 (Nyíregyháza, 1995)
Raczky Pál–Walter Meier-Arendt–Kurucz Katalin–Hajdú Zsigmond–Szikora Ágnes: Polgár Csőszhalom. Egy késő neolitikus lelőhely kutatása a Felső-Tisza-vidéken és annak kulturális összefüggései
Polgár Csőszhalom - A Late Neolithic settlement in ... Polgár-Csőszhalom Egy késő neolitikus lelőhely kutatása a Felső-Tisza-vidéken és annak kulturális összefüggései RACZKY Pál - Walter MEIER-ARENDT KURUCZ Katalin - HAJDÚ Zsigmond - SZIKORA Ágnes Az eddigi régészeti kutatás Kelet-Magyarország késői neolitikumát a Tisza-Herpály-Csőszhalom kulturális komplexummal látta képviselve. Ennek dunántúli megfelelője a lengyeli kultúra, amely a Szlavóniától Nyugat-Szlovákián és Morvaországon át Kislengyelországig terjedő, festett kerámiával jellemezhető kulturális tömb része (1. kép). A Tisza-vidék és a Dunántúl e kulturális egységeinek érintkezése régészetileg Aszód telepén és temetőjén demonstrálható a legvilágosabban, ahol a lengyeli kukltúra kerámiaanyagával együtt a tiszaira, herpályira és csőszhalmira jellemző típusok is előfordultak. A települési sajátosságokat illetően éles ellentét figyelhető meg az Alföld és a Dunántúl között: a neolitikum e végső szakaszában az Alföld déli részén a Körösök vonaláig találhatók meg a tiszai kultúra teli-települései, s a csatlakozó Beretttyó-vidéken a herpályi típusú kis kúpos tellek reprezentálják e balkáni eredetű településforma legészakibb kiterjedését. A lengyeli kultúra dunántúli és a Dunakanyaron az Északi-középhegység felé átnyúló települései ezzel szemben mind horizontálisak, tehát sehol sem képeztek telit. Az alföldi teli-telepek tanúsága szerint a késői neolitikumban a tartósan letelepült életforma, illetve az intenzív agrárgazdálkodás itteni térnyerése figyelhető meg, amelyben meghatározó lehetett a szerbiai, bánáti Vinca, Bukovat kultúrák közvetítő szerepe. A tiszai kultúra e különleges és a balkáni életforma szempontjából peremvidéki szerepe abban nyilvánul meg, hogy a Körösöktől északra a tiszai kultúrának csak horizontális telepei fordulnak elő. E komplex települési rendszer kialakulásában mindenképpen helyi integrációs folyamatok is szerepet játszottak. Ennek eredményeként az előzménynek tekinthető helyi vonaldíszes kerámia sok kis települését a tiszai kultúra nagyobb településekből álló, egymástól távolabb elhelyezkedő rendszere váltotta fel. A dél-alföldi tiszai és Berettyó-vidéki herpályi telitelepek települési tömbjétől messze északra, azoktól mintegy 80-100 km-re található Polgár-Csőszhalom lelőhelye. Meglepő módon ez a telep 3-4 m-es vertikális rétegsorával és a herpályi teliekéhez hasonlító kúpos formájával egyedülálló a Felső-Tisza-vidéken (2. kép). E település hosszú idő óta ismert a szakiroJósa András Múzeum Évkönyve 1994 dalomban. B. Kutzián I. 1957-ben végzett kisebb szondázó ásatása nyomán gazdag festett kerámiaanyag és változatos mellékletű 7 sír került napvilágra. A leletanyagból csupán egyetlen táblányit közöltek, mégis az ásató ez alapján definiálta a herpályival rokon csőszhalmi csoportot itt, az Alföld északi peremén a késői neolitikumban. Utóbb a részletadatok alapján világossá vált, hogy a tiszai kultúra korai szakaszának horizontális telepei az Alföld északi részén is megtalálhatók, sőt azok a Bodrog folyását követve Kelet-Szlovákiában is kimutathatók. A tiszai kultúra e korai és teljes alföldi térnyerése után indult csak meg az egyes kisebb területegységek önálló, a dél-alfölditől eltérő irányú fejlődése. így a Berettyóvidéken a herpályi kulturális egység, míg a FelsőTisza-vidéken a csőszhami együttesek jelentek meg, s ekkor a tiszai kultúra területe már csak a Közép- és Dél-Alföldre korlátozódott. Hangsúlyozandó, hogy a herpályi és a csőszhalminak tartott leletegyüttesek összefüggésére, esetleges azonosságára utalt az a tény, hogy mindkettőre a pasztózus festésű kerámiadíszítés a jellemző. Ez alapján már elméletileg is megkérdőjelezhető volt a csőszhalmi csoport névhasználat jogossága, s e helyett valószínűbbnek látszott a herpályi kultúra Felső-Tisza-vidéki megjelenésére, itteni térnyerésére gondolni. A Tisza-vidék késői neolitikumának kulturális öszszefüggései, a teli-települések elterjedése szempontjából az előzőek szerint rendkívül különleges helyet foglal el Polgár-Csőszhalom teli-települése. Stratégiai jelentőségét még hangsúlyosabbá teszi az, hogy az obszidián előfordulásának közvetlen közelében, Tokaj hegyétől látótávolságban helyezkedik el. Ilyen előzmények után érthető, miért tartottuk kiemelkedő fontosságúnak Csőszhalom kutatását, reprezentatív értékű feltárását és anyagi v kultúrájának felülvizsgálatát. Időközben az Alföldön modern igényű, nagy felületű ásatások valósultak meg a tiszai kultúra (Hódmezővásárhely-Gorzsa, Öcsöd-Kováshalom), illetve a herpályi kultúra (Berettyóújfalu-Herpály) településein, így az eredmények kvantitatív összehasonlításának lehetőségei is megteremtődtek. Polgár-Csőszhalmon 1989-ben kezdtük el régészeti vizsgálatainkat az Eötvös Loránd Tudományegyetem 237