A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) BRAUN MIHÁLY — SÜMEGI PÁL — SZŰCS LÁSZLÓ — SZÖŐR GYULA 1. Bevezetés A nyírségi lápok üledékrétegei letűnt korok információit hordozzák, melyek megfejtésre várnak. Sajnos az ember környezetátalakító tevékenysége miatt számos védett lápfolt (pl. Bátorliget, Kállósemjén, Nyírábrány) veszélybe került. A század első felében végzett lecsapolási munkálatok, valamint az utóbbi évek aszályos időjárása miatt a legtöbb láp szeszélyes vízjárásúvá vált, nyaranta általában kiszárad. Ha meg akarjuk ismerni a buckaközökben meghúzódó, lassan pusztuló lápok történetét, igyekeznünk kell. A kotusodó tőzeget elhordja a szél, a kiszáradó üledék szerkezete, összetétele megváltozik, a rétegekbe zárt történet olvashatatlanná válik. A kállósemjéni Nagy-Mohos intenzíven kutatott területnek számít. Növényzetével BOROS (1932.), NAGY (1980.) és VAS (1982.), valamint HOCZEK (1985.) foglalkozott. Hidrobiológiái kutatásokat LAKATOS (1990.) végzett a területen. Az üledék kémiai összetételéről BRAUN és LAKATOS (1990.), BRAUN et al. (1991.) számolt be. Az ötvenes években mélyített fúrás pollen analízisének eredményei hozzájárultak a nyírségi vegetáció történetéről alkotott képhez (BORSY 1961.). Annak ellenére, hogy sok kutató, sokféle szempont szerint vizsgálta a lápot, kialakulásáról, fejlődéséről csak feltételezések vannak, melyek (egyelőre) nincsenek megfelelő minőségű és mennyiségű adattal alátámasztva. Dolgozatunkban a Nagy-Mohos láp paleoökológiai vizsgálatának eredményeiről, a láp fejlődéstörténeti rekonstrukciójáról számolunk be. A felszín vizsgálata során megkerestük a láp azon területeit, melyek hűen tükrözik a terület 335