A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

István Páll: Gesellschaftsskizze einer Siedlergemeinde im einzugsgebiet Szabolcs bis zum I. Weltkrieg (Die Gesellschaftsstruktur von Újléta aufgrund des Quellenmaterials der Kirchengemeinde) (fordított Bartus Imréné)

nesen Linzben, illetve Bécsben marad, ezeket hely hiányában sem szállíthattuk Bécsbe, a másik arról a 8 darabról, amelyet közvetlenül Nyíregyházára hoztunk, mert sürgősen kell restaurálni. Kollégáim a tárgyak csomagolását végezték déli 12 óráig, utána lehetőséget kaptak arra, hogy Linz városával megismerkedjenek. 1986. június 28. (szombat): Reggel, indulás közben megérkezett a Vasárnapi Hírek 2 főnyi stábja, akik tegnap este telefonáltak dr. Baloghoz, ő autón elvitt a lakására, ahol hosszabb telefonbeszélgetést folytattam velük, ők hívtak a CH-ból. Most váratlanul megérkeztek, az anyag jelentősebb darabjait ki kellett csomagolni, majd visszapakolni. A 23 darabot a délelőtt folyamán dr. Baloghnál leadtuk, s elindultunk hazafelé. ígéretemnek megfelelően — egy kitérővel — megtekintettük a máriacelli kegyhelyet. Este 1/2 9 óra után léptük át a határt Hegyeshalomnál, szállásunk Mosonmagyaróvárott a kempingben volt. 1986. június 29. (vasárnap): Indulás reggel 7 h-kor Mosonmagyaróvárról, érkezés Budapestre, ahol Pattantyús A. Miklóst a műszereivel kiraktuk, s továbbutazva délután 14 órakor érkeztünk meg Nyíregyházára, ahol a Jósa András Múzeumban az ásatási felszerelést kipakoltuk, a tárgyakat hűvös helyre tettük. (Dr. Németh Péter) Utóhang Már a helyszínen, később Linzben, meg idehaza is sokan tették fel a kérdést, mégis, hogyan sikerült megtalálni a relikviákat rejtő ládát, ha erre pontos utalásunk nem volt, helyszínrajzzal nem rendelkeztünk. Nos, az ásatási jelentésembe nem írtam be azt a csüggedést, amely a WC-sor (melyet először szemétgödörnek véltünk) megállapítása után mindannyiunkon erőt vett. Itt segített azután az az interjúsorozat, melynek szövege velünk volt, illetve a hozzá tartozó vázlatok. Többször is végigolvasva őket, valamennyiben a közös az volt, hogy a ládát elrejtő férfiak nyilatkoztak, kik egyébként a napjukat 1945 október 2-ig, a tábor felszámolásáig munkában töltötték, ki a közeli papírgyárban, ki pedig a környékbeli parasztoknál dolgozott, a megélhetést biztosítandó. Ugyanakkor mindhárom nyilatkozó felesége — akik a férjükkel együtt voltak kint — , természetesen nem szólt, hiszen az elrejtésbe őket nem vonták be, sőt arról csak az események után évtizedekkel szereztek tudomást. Igen ám, de ők voltak, akik a napi háztartási munkát végezve használták a szemétgödröt, naponta legalább egy alkalommal megtéve a barakk és a szemétgödör közötti utat. így vált rendkívül fontossá a Czirják Gáborné által készített vázlat, hiszen a férfiaknak csak hozzávetőleges képük lehetett a szemétgödör fekvéséről, 249