A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Erdész Sándor: A magyar Faust-mondák típusai (lektorálta: Kotics József)

ugyanakkor e mondakör történetei a magyar Faust-mondák szerves részét képezik (ORTUTAY 1968.). Ferenczi Imre 1972-ben a kárpátaljai Péterfalván gyűjtötte össze Dési fiskális fausti történeteit. Azokat a történeteket, amelyek nem tartoztak a Hatvani-mondakörhöz, a „magyar Faustok" mondakörébe utalta. Tehát Ferenczi volt, aki ezt a jelzőt elsőként írta le többes számban (FERENCZI 1982.). Ezideig igen jelentős magyar Faust-mondaanyag gyűlt össze, melyek zömmel még publikálatlanok. Úgy véljük, elérkezett az ideje annak, hogy a magyar Faust-mondák rendszerezésére kísérletet tegyünk! A nyugat-európai és a magyar Faust-mondák csak misztikus szemléletükben azonosak, mely szerint a természetfeletti képességgel rendelkező tudósok, akik az ördögökkel valamilyen kapcsolatban állnak, különböző varázslatokat, bűvös dolgokat tudnak előidézni. Alapvető különbség az, hogy egyrészt az egyedüli Faustnak a magyar néphagyományban (Hatvanin kívül) legalább harminc társa van, másrészt a mi Faust-mondáinkba a - magyar néphitből ismert - sámán, táltos, garabonciás, ördöngös kocsis, tudós pásztor stb. alakjához fűződő hiedelem-motívumok is beépülnek. Még szólnunk kell arról is, hogy a magyar Faustok sorában egyaránt találunk egyetemet végzett tudósokat és írástudatlan „tudományos" embereket. Faust minden magyar társát közös jelzővel egyelőre „tudós ember"-nek nevezzük. Avö. („vesd össze") jelzettel egyrészt a hasonló szüzséjű Faust-mondákra, másrészt az adott mondatípusok gyakori összefonódására utalunk. Párhuzam jelzettel irodalomtörténeti adatokra, irodalmi feldolgozásokra utalunk. Mivel a Faust-mondák a hiedelem-mondákhoz tartoznak, a Faust-mondatípusok rendszerezésénél figyelembe vettük a Magyar Hiedelemmonda Katalógus (MHK 1980.) munkamódszerét. I. Szerződés az ördöggel 1. Vérrel aláírt szerződés, tragikus (szétdarabolás) befejezéssel 1/1 Az elszegényedett vagy beteg ember szerződést köt az ördöggel, mely szerint az ember meghatározott ideig él. Addig az ördög szolgálja őt, utána az ember szolgálja az ördögöt. Az ember gazdagon él, de a kikötött idő után meghal: az ördögök széjjeltépik. Változatok: DOBOS 1988. 223., ERDÉSZ 1968. III. 138-141., Boszorkányperekben: KOMÁROMY 1910. 769. Párhuzam: „Az ördögszekérről" c. regéből: Zombor és boszorkányos dajkája „Szent György éjszakáján, A két istentelen végtére, Hét csepp vérével balkezének, Az ördöggel lép frigykötésre." Mindketten ördögszekérré válnak (TOMPA 1942. 223-224.).; AaTh 407B Az ördögszerető mesetípus VII. b epizódjában: A lány összetalálkozik az ördöggel, aki elhurcolja a szerencsétlent, sziklához veri (MNK 1988. 2. 199., 202.). 92