A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Papp Mária: A tiszabecsi Tisza mederből kiemelt „csónakfa” xylotómiai vizsgálata (lektorálta: Nagy Miklós)

bélsurgársejtek sugárirányú kiterjedése töredék része a korai paszta likacsátmérőinek. A likacsokba szilíciumdioxid szemcsék tömege szorult be. A likacsok a vizsgált csiszolaton két tangenciális sort alkotnak egy-egy pasztán belül. A kései pasztában hálózatos elrendeződésű hosszparenchyma sejtek fedezhetők fel. A keményfákra jellemzően, a farostok sokasága jellemzi a kései pasztát. Pontszerű lumennel rendelkező, igen vastag falú sejtek. 1. kép Részlet a fatest keresztmetszeti csiszolati képéből. A kép bal oldalán a korai paszta három nagy tracheája, a jobb oldalán pedig a kései paszta sűrű farostszövete látható. Keskeny bélsugarak kerülgetik a tracheákat. Jól látszanak az ezekre merőleges tangenciális elrendeződésű hosszparenchymasejtek. x 80. Fig. 1. Transverse section throught a growing ring. Wide vessels, rays and longitudinal parenchyma cells with tangential arranging can be seen, x 80. A radiális hosszmetszeten jól láthatók a radiális sorokba rendezett téglatest alakú, fekvő bélsugársejtek. Üregükben keményítőszemcsék tömege konzerválódott, ettől sötét színűek. A sejtek hosszabbak, mint a kései paszta elemeinek átmérői, de a likacsokba többször beleférnek (2. kép). Az elemek vastagodási típusai nem minden elemen vizsgálhatók jól. Néhány helyen feltűnik a tracheák gyűrűs, spirális vastagodása is, de a legjellemzőbb a sűrű, finom gödörkézettség. A tracheatagok a hosszmetszeteken jól kivehetők. Radiális és tengely irányú kiterjedésük körülbelül azonos, öblösek, kicsit ferde „végfalúak". 88