A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Szilágyi Katalin–Szathmáry László–Tóth Ilona: A szatmári Erdőhát tíz népességének cephalometriai vizsgálata (lektorálta: Gyenis Gyula)

jellemzőek. A sikeresen csoportosított esetek aránya csak 41,71 %, ami 11,54 %-kal alatta marad a férfiak hasonló paraméterének. Ez a momentum tehát azt feltételezheti, hogy egyes településeknél a férfiak cephalometriai variációi igen heterogének, más településeknél igen homogének, míg a nőknél ilyen jelentős különbség nem mutatható ki. Nem tartható kizártnak, hogy az ilyen jellegű Összehasonlítás a két nemet eltérően érintő (valószínűleg az irányított párválasztással is összefüggő) migrációkra is utalhat. A nőknél a népességen belüli hasonlóság — bár a férfiakétól alacsonyabb mértékben — ismét csak Túrricse (76,9 %) és Tisztaberek (70,0%) esetében magas (vö.: 7. táblázat). Jól elkülönül e paraméter tekintetében Gacsály (18,8 %). A vámosoroszi minta a két leghomogénebb népességgel (Túrricse és Tisztaberek) nem foglal magába variációját tekintve hasonló egyedet. Ugyanekkor jelentősnek kell ítélnünk a Kishódos — Méhtelek, a Kisnamény — Méhtelek, a Méhtelek — Kishódos és a Nagyhódos — Kishódos kapcsolatot is. A két nemet együtt értékelve (11. és 12. táblázat) megállapítható, hogy a cephalometriai jellegek variabilitása alapján Túrricse és Tisztaberek népessége ítélhető leghomogénebbnek; kapcsolatrendszerük igen behatárolt. A legheterogénebb pedig a kisszekeresi és a gacsályi populáció. A kisszekeresi Csaholc, Kishódos, Méhtelek és Nagyhódos felé, míg a gacsályi Kishódos, Kisnamény, Kisszekeres, Méhtelek és Nagyhódos felé mutat asszociatív érzékenységet. Az osztályozási eredmények kétoldalú megközelítési lehetőségének előnyét kihasználva, a köztes tartományba eső hat populáció összefüggésrendszeréből elsősorban a Kishódos— Méhtelek, valamint a Kisnamény — Vámosoroszi relációk emelhetők ki, mint a génmigrációra is utaló folyamatok feltételezett kardinális momentumai. Másodsorban a Csaholc — Vámosoroszi, a Kisnamény — Nagyhódos, a Nagyhódos — Kishódos, a Nagyhódos — Méhtelek és a Vámosoroszi — Méhtelek közötti cephalometriai kapcsolatok ítélhetők jelentősnek. Ha az Erdőhát 10 településének vizsgált mintáit aszerint csoportosítjuk, hogy az egyedek a lakóhelyükön születtek-e, a 12. táblázatban összefoglalt eredményeket kapjuk. Eszerint az utóbbi két-három generáció alapján nem magyarázhatók a diszkriminancia analízissel elért eredmények, hiszen az ezúton előállított paraméter értékei egyenlőtlenül kombinálódnak a cephalometriai variabilitásra utaló értékkel. Ez azonban nem lehet biztos támpont a felvetett kérdésben, mivel a születési hely mindig függ a pillanatnyi egészségügyi ellátottságtól, a szülőotthoni körzetektől. Úgy tűnik tehát, hogy Túrricséhez hasonlóan az Erdőhát 10 adott településére nézve is csak egy több generációt magában foglaló demogenetikai rekonstrukció adhat választ olyan manifesztációk vizsgálatára, amelyeket több generáció genetikai összetevői határoznak meg. Készült az 1707. számú OTKA támogatásával. 374