A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

mosódott a tóba, ami eutrofizációt okozott. Ezt a geokémiai vizsgálatok közül legjobban a fosszilis klorofill pigment (SPDU) maximum jelzi. Erőteljes vízmozgások (áramlás, hullámverés) megnehezítik vagy lehetetlenné teszik a lápképződést. Ha a tó elhínarasodik, a hínártömeg pangó vizet eredményez, az elhalt növények fokozzák a tó feltöltődését. Ha ez a stádium válik uralkodóvá, nem tőzeg, hanem szapropél keletkezik, végső soron mocsári állapot jön létre. A Nagy-Mohoson gyékényes úszóláp alakult ki (18. kép C), valószínűleg a BALOGH (1986.) által vázolthoz hasonló módon. A lápképződés az északi medence déli végében (14., 15. mintavételi helyek) indulhatott meg, és észak felé haladva meghódította az egész tavat. VAS (1982.) megfigyelte, hogy az 1982-ben végrehajtott vízszintemeléskor a nyíltvíz nyugati oldalán nagy kiterjedésű úszóláp keletkezett a gyékényesből. Az igen laza iszapba települt gyékény levegővel telt rizómájának, szárának, levelének idővel olyan nagy a felhajtó ereje, hogy kiszabadul az iszapból, „úszó sziget" keletkezik. A tőzegréteg megvastagodása és a vízszint csökkenése azt eredményezte, hogy az úszóláp rögzült, „ráfeküdt" a tavi üledékre. A rekettyefuz megtelepedése állandósíthatja ezt az állapotot, kialakul a fűzláp. Vizsgálataink alapján úgy tűnik, hogy a Mohoson nem tartott több ezer éven át a lápképződés, a folyamat néhány emberöltő alatt végbement. Ezt a következő adatok támasztják alá: (1) A 14

C kormeghatározás szerint 30-40 cm tőzeg képződéséhez mindössze kb. 300 évre volt szükség. (2) Az üledék ólomtartalma is jó korjelzőnek bizonyult, mivel az üledékben igen nehezen vándorol. Az ólomkoncentráció a tőzegréteg felső 10-15 cm-es részében mutat erőteljes növekedést, ami az ipar és a közlekedés okozta környezetszennyezés eredménye. Eszerint az utóbbi 80-100 év alatt 10-15 cm tőzeg képződött. (3) VAS (1982.) megvizsgálta az úszólápon élő legöregebb rekettyefűzeket. Az évgyűrűk alapján az északi területen a fűzláp kora 25-30 év, a kiszáradt öreg példányok hiányoznak, a nemzedékek nem váltották egymást. A tó feltöltődése, a növénytakaró záródása viharos gyorsasággal ment végbe (18. kép D.). Úgy tűnik, hogy a láp képződését és pusztulását egyaránt emberi tevékenységnek köszönheti. A lápképződés felgyorsulását a természetes növénytakaró megbontása, a pusztulást pedig a lecsapolásokat, a meliorációs tevékenységet követő talajvízszint csökkenés okozta. 363