A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

(4) A kiiszapolt növényi maradványok alapján (fuzmagvak és levelek, páfrány és moha maradványok) a laposodott terület aránya megnőtt, a növényzet záródott. 3. 5. A malakológiai vizsgálatok eredményei A Mollusca anyag elemzésekor előkerült fauna 34 faj (12 vízi és 22 szárazföldi) 1677 egyedéből állt. A fajokat MOLNÁR et al. (1979.) munkája nyomán csoportosítottuk (2. táblázat). A csoportok arányának változásait vizsgálva az életfeltételek megváltozására következtethetünk (16. kép). A csoportdominanciák alapján a következő malakoszukcessziós változások történhettek az értékelhető szelvényszakaszon (0—1,5 m) belül: 1,3—1,5 m között a xeroterm (Truncatellina cylindrica, Granaria frumentum) és nagy tűrőképességű (Pupilla muscorum) fajok dominálnak. Ez a faunakép jó egyezést mutat az üledékfóldtani vizsgálatokkal, ebben a szintben futóhomok jelentkezett. A Cepaea vindobonensis héjmaradványok alapján a futóhomok képződése már a Holocénban történt. 1,0—1,3 m között a xeroterm elemek visszaszorulnak, megjelennek a vízi környezetre jellemző, nagy tűrőképességű fajok. A bekoncentrálódó vizeket is elviselő Anisus spirorbis dominancia csúcsa ebben a szintben jelentkezeik. A szárazföldi fajok közül szintén a nagy tűrőképességű fajok (Vallonia costata, Pupilla muscorum) aránya a legjelentősebb. A fauna összetétele alapján a vizsgált terület időszakos vízborítású lehetett. Ebben az időszakban a klíma enyhe volt, amit a termofil fajok (Vertigo antivertigo, Vertigo moulinsiana) jelenléte bizonyít. 1,0 m-től az állandó vízborítást igénylő fajok (Valvata eristata, Bithynia tentaculata) aránya fokozatosan emelkedik, a dominancia maximum 0,6-0,7 m között jelentkezik. A szárazföldi fajok közül a higrofil, szubhigrofil elemek (Carychium minimum, Succinea oblonga) aránya a jelentős. A nagy tűrőképességű fajok visszaszorultak. Ez a fauna összetétel azt jelzi, hogy állandó vízborítás, tavi állapot alakult ki a területen. 0,4—0,5 m között a fauna összetétele jelentősen megváltozott. A vízi elemek (mind az állandó, mind az időszakos vízborítást igénylők) teljesen visszaszorulnak. A nagy tűrőképességű (Pupilla muscorum, Vallonia costata), a szubhigrofil (Vallonia pulchella) és a higrofil (Succinea oblonga, Oxyloma elegáns) szárazföldi fajok aránya ugrásszerűen megemelkedik. Ez a változás a tőzegképződés kezdetével esik egybe és azt jelzi, hogy a nyíltvízi élettér rövid idő alatt összezsugorodott, a gyorsan feltöltődő, növényzettel borított lápfelszínt a szárazföldi fajok benépesítették. Ez a faunaösszetétel 0,2—0,4 m között volt a legjellemzőbb. Ebben a szintben jelentkezik egy vékony (5-10 cm) futóhomok betelepülés, amiből xeroterm szárazföldi fajok is előkerültek. Ez a faunaszint drasztikus antropogén hatásra (erdőírtás!) alakulhatott ki, a kiszáradás miatt a szárazföldi fajok bevándorolhattak a területre. 357