A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

PUCSKO 1988., HOYER et al. 1982., STUMM 1985.), így ezek viselkedése a legjobban ismert. Az elemek másodlagos transzportja megnehezítheti az eredmények értékelését. Ez attól függ, hogy milyen formában került az elem az üledékbe (oldhatatlan csapadék, szervesanyaghoz kötve stb.), milyen az üledék adszorbciós kapacitása, milyen redoxi viszonyok uralkodnak a rétegben. Humuszban gazdag üledékben TYLER (1978.) becslése szerint a nehézfémek tartózkodási ideje a követkehő: V < Zn < Ni < Cd < Mn < Cu < Cr < Pb Az üledék kalcium-, magnézimtartalma oldatba juthat, ha nagy szén-dioxid tartalmú talajvízzel érintkezik, a nátrium- és a káliumtartalmat a vízmozgások szintén megváltoztathatják. A felsorolt nehézségek ellenére az elemtartalom adatok tájékoztathatnak bennünket az üledékképződés körülményeiről, az eredményeket azonban kellő körültekintéssel kell értelmeznünk. Elsősorban azokra a nyomelemekre kell támaszkodnunk, melyek oldhatatlan vegyületeket alkotnak, nehezen mozdulnak el az üledékből. A kémiai adatokat össze kell vetnünk a szediment és a malakológiai vizsgálatok eredményeivel is, az esetleges ellentmondások másodlagos elemtartalom változást jelezhetnek. A főkomponens analízis az általunk vizsgált 13 változót három főkomponensbe vonta össze. Azok a változók,- melyek egymással páronként, ezáltal közösen, csoportosan korrelálnak, jellegzetes mintázatot alkotnak (8. kép). Az első csoportot a szervesanyag, ólom-, nátrium-, kalcium- és karbonáttartalom alkotja. Ezek közös sajátsága, hogy a tőzegben nagyobb koncentrációban vannak jelen, mint a tavi üledékben (9. kép). A másik csoportba a vas, mangán, foszfát, réz és cink került (10. kép). Ezen elemek a tavi üledékben dúsúltak. A magnézium, a króm és a kálium koncentrációk a tavi üledékben és a tőzegben állandónak tekinthetők (11. kép). A kémiai vizsgálatok alapján az egyes üledéktípusok jól elkülöníthetők (12. kép). 0,75—0,95 m között a semlyék üledékre igen alacsony szervesanyag (2-3%), viszonylag magas karbonáttartalom jellemző. A vas, mangán és foszfát koncentrációja igen alacsony. A krómtartalom ebben a rétegben a legnagyobb. 0,36—0,75 m között a tavi üledékben a szervesanyag mennyisége nagyobb (10—20%). A vas-, a mangán- és a foszfáttartalom igen magas. Ezt a következőképpen magyarázhatjuk: a vas természetes vizekben csak anaerob, reduktív viszonyok között van stabilan oldatban, már néhány mg/dm

3 oldott oxigéntartalom jelenlétében kicsapódik és az üledékbe kerül. A csapadék általában vas-hidroxid, ül. vas-oxidhidrát formában válik ki, néha a víz zavarosságát ez okozza (HOYER et al. 1982.). A csapadék felszínén a vízben oldott orto-foszfát adszorbeálódik, egy nem sztöchiometrikus „vas-fosztfát" komplex jön létre (BOSTRÖM el al. 1982., PSENNER-PUCSKO 1988.). Amangán szintén reduktív viszonyok között került oldatba. Viselkedése annyiban tér el a vastól, hogy csak magasabb oldott oxigéntartalom mellett válik ki a mangánhidroxid csa349