A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

főkomponens analízis volt, ami — megfelelően alkalmazva — lehetővé teszi a réteghatárok objektív meghatározását. A főkomponens analízis során a SVÁB (1979.) által leírt módszert (és kritériumokat) tartottuk szem előtt. A főkomponens analízis egyik alapfeltétele, hogy a változók normális eloszlásúak legyenek; ha nem, szükség lehet az adatok transzformálására. A pollen, a Mollusca és a szemcseméret százalékos. adatok, ezért itt angularis transzfomációt (SVÁB 1979.) végeztünk. A kémiai paramétereknél erre nem volt szükség. A szedimentvizsgálatoknál a szemcseméret frakciókat, a geokémiai adatok feldolgozása során az elemkoncentrációkat kezeltük változóként. A főkomponens súlyok így a változókról, a főkomponens értékek pedig a mintákról adtak információt. A pollen és a Mollusca adatok ezt az eljárást nem teszik lehetővé, mivel a nagy fajszám miatt sok változó és kis esetszám lenne. Ebben az esetben a mintákat kezeltük változóként, így a főkomponens súlyok alapján tudjuk az egyes rétegeket elkülöníteni; arról, hogy a fajok milyen szerepet töltenek be az egyes részminták minősítésében, nem kapunk információt. A szediment, a geokémiai, a Mollusca és a pollen adatok főkomponens analízisének eredményeként elkészíthető egy olyan diagram, ahol a tengelyek a főkomponens változók (a pollennél és a Molluscáknál főkomponens súlyok), az ábrázolt pontok pedig a részminták. A részminták aszerint, hogy az üledékképződés során milyen viszonyok uralkodtak, különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. A hasonló tulajdonságú részmintákat reprezentáló pontok egymáshoz közel helyezkednek el, csoportosulást alkotnak. Ha sikerül megtalálnunk azt a néhány jól elkülönült, jellegzetes csoportot, melyekbe a részminták besorolhatók, elkülöníthetjük egymástól a rétegeket, a láp fejlődési állapotait. 3. Az eredmények értékelése Az üledék a tavi élet aktivitásának és a vízgyűjtő terület fejlődésének eredménye, ezáltal információt szolgáltat a rendszer trofikus állapotának változásáról (LUNDQVIST 1942.). A mederben lerakódott üledék kémiai összetétele, az üledékben fosszilizálódott csigák, pollenszemek tájékoztathatnak bennünket azokról a viszonyokról, melyek az üledékréteg lerakódásakor uralkodtak. Az eredmények értékelése során DÉVAI et al. (1981.) alapján a következő modellt használtuk. A Nagy-Mohos egyes fejlődési stádiumainak egy-egy üledékréteg felel meg. Ezekre egy adott minőség jellemző. Minőség alatt érthetjük a rétegek fizikai, kémiai stb. sajátságait, melyek alapján egymástól egyértelműen elkülöníthetők. Ha megszerkesztünk egy n-dimenziós atributum teret, ahol a tengelyek megfelelnek az üledék bizonyos tulajdonságainak, a mintákat pontokként ábrázolhatjuk, ahol a pontok koordinátái tulajdonképpen a vizsgált paraméterek. Az azonos minőségű (hasonló körülmények között keletkezett) mintákat repre340