A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

fejlődését, nem álltak antropogén hatás alatt. Mivel az üledék a tavi élet aktivitásának és a vízgyűjtő terület fejlődésének eredménye (LUNDQVIST 1942.), a mederben lerakódott üledék kémiai összetétele, az üledékben fosszilizálódott csigák, pollenszemek tájékoztatnak bennünket azokról a viszonyokról, melyek az üledékrétegek keletkezésekor uralkodtak; lehetővé válik a láp fejlődéstörténetének rekonstruálása. 1.1. Eddigi ismereteink a Nagy-Mohos történetéről A Nagy-Mohos láp a Nyírségben, Kállósemjéntől északra, a falutól kb. 4 km-re található. Területe 12,5 ha, nyíltvíz azonban csak kb. 0,5 ha területet borított. A láp alakja igen jellegzetes, egy északi és egy déli medencéből áll, melyeket keskeny nyaki rész köt össze (1. kép A.). NAGY (1980.) összegyűjtötte a lápról szóló feljegyzéseket. Az első, 1776-ban készült térkép szerint a lápot tölgyerdő övezte, melyet a XVIII. század végén tarra vágtak. Az erdő a legeltetés miatt felújulni nem tudott, a futóhomok az egykori meder nagy részét betemette (1. kép B.). Ma akácos és erdei fenyves védi a tavat, tölgy csak egy kis foltban, a déli medence peremén húzódik. A Nagy-Mohos bővizű, halban gazdag terület lehetett, erről egy 1320-ban készült perirat tanúskodik; miszerint Várdai Pelbárt pert indított a Balogh-Semjén nemzetség ellen a tó birtoklásáért. A történelmi időkben a déli medence összefüggött a Kis-Mohossal, a két lápot elválasztó homokbucka a múlt században keletkezett (VAS 1982.). Ali. világháború előtt a terület a Kállai család birtoka volt, a tavat fürdőzésre használták, a nádat rendszeresen vágatták és a meder egy részét tisztíttatták. A meder kialakulására HOCZEK (1985.) a következő hipotézist állította fel: Mivel a területen átfolyt ősfolyók lefutása észak-dél irányú volt, valószínű, hogy egy elhagyott folyómederben alakult ki a láp. Ezt bizonyíthatják a Mohostól délre fekvő nedves, tocsogós térszínek is. Egy szárazabb időszakban a kiszáradt folyómederbe homokbucka nyomult be, ami két részre osztotta a tavat. 2. Módszerek és vizsgálati körülmények A fúrásokat a déli és az északi medence hossztengelye mentén, valamint a medencék legszélesebb pontjain, erre a tengelyre merőlegesen készítettük (2. kép). Ezáltal lehetővé vált mindkét medence kereszt- és hossz-szelvényének megrajzolása. Az eredményes mintavételhez nélkülözhetetlen az üledékrétegek teljes és keveredésmentes kinyerése. Orosz típusú mintavevőt (AABY-DIGERFELD 1986.) használtunk, mert az nem keveri az üledéket. A fúróval a tőzeg és a tavi 337