A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

István Páll: Gesellschaftsskizze einer Siedlergemeinde im einzugsgebiet Szabolcs bis zum I. Weltkrieg (Die Gesellschaftsstruktur von Újléta aufgrund des Quellenmaterials der Kirchengemeinde) (fordított Bartus Imréné)

környékbeli üzemekbe. Itt érték meg a háború végét is azzal a kellemetlen közjátékkal együtt, hogy az addig féltve őrzött, tökéletesen karbantartott, s a hazatérésre előkészített tűzoltószereket, gépkocsikat az amerikai hadsereg hadizsákmányként lefoglalta. A kincseket azonban nem adták át a tűzoltók, hanem hazatérésük előtt, 1945 szeptember végén Bíró Áron és Nyíregyházy Pál jelenlétében egy éjszaka a tábor egyik szemetesgödrének alján elásták, s fogadalmat tettek, hogy erről senkinek sem szólnak. Sokáig még a közvetlen családtagok sem tudták, hogy hová került a láda. A milánói aranyérmet, melyet a csapat nyert, a polgármester magához vette. Ezek után a tűzoltók hazatértek Nyíregyházára, parancsnokuk, Bíró Áron Székesfehérvárott telepedett le, Nyíregyházy Pál pedig Kanadába távozott. A hazatért tűzoltókat 1946-ban B-listázták és elbocsátották a tűzoltóság keretéből, s így az elásott kincsek lassan feledésbe merültek, mígnem 1961-ben Sztankó István kályhásmester (egyike a „linzi" tűzoltóknak) a budapesti Tűzoltó Múzeum igazgatójának,' Minárovics Jánosnak részletesen elmondta a kincsek elrejtésének körülményeit. Az akkori helyzet azonban nem nagyon tette lehetővé, hogy érdemi lépéseket lehessen tenni a láda hazahozatalára. Újabb tíz év telt el, s amikor 1971-ben a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat női raja Kindrusz Jolán vezetésével első helyezést ért el az országos tűzoltó versenyen, az itthoni gratulálok között ott volt Csallány Géza, a NYIRTOURIST akkori igazgatója is, aki elmondta, hogy az aranyérem Nyíregyházy Pálnál van Kanadában és meg kellene kérdezni, hogy mi a szándéka vele. Kindrusz Jolán, aki jelenleg a megyei könyvtár dolgozója, levélben kérdezte meg Nyíregyházy Pált, hogy hajlandó-e hazaküldeni az érmet és hogy mit tud az elásott relikviákról. A volt polgármester a kérdésekre — többek között — ezt válaszolta: „...Az érmet, mely eredeti tokban van (kissé megviselt állapotban) a tűzoltók adták át nekem a Linz melletti Berg község erdei táborában. Szívesen hazaküldöm. Megnyugtatásomra írjon a tűzoltóság a címemre egy hivatalos levelet, hogy az érmet a múzeumban elhelyezi és megőrzi. Ajánlott csomagban rögtön hazaküldöm a megadott címre. A Linz mellett elásott tűzoltó kincsekről a következőket tudom. Mikor a tűzoltóság eljött Nyíregyházáról, magukkal hozták azokat az érmeket és versenydíjakat, melyeket különböző versenyeken, köztük a milánóin is nyertek. Mikor a tűzoltók hazakészültek, berakták ezeket egy nagy faládába, viaszos vászonnal beborítottták és egy éppen akkor ásott nagy gödörbe, az oldalban készített külön fülkében elhelyezték és földdel betakarták. A nagy, mintegy 3 méter mély gödröt aztán a tábor lakói szeméttel hordták tele. Mindez a Linz melletti Berg község erdejében történt. Ha még életben vannak azokból az egykori tűzoltókból, akik ezt az elásást végrehajtották, s ha az osztrák hatóságok engedélyét megszerzik a kutatáshoz, úgy biztosan fel lehetne találni. Sok szép ereklye volt benne, ezek igazán díszére válnának a tűzoltómúzeumnak. Az a véleményem, hogy csak olyanok tudnák megtalálni a láda rejtekhelyét, akik jelen voltak az elásásnál. Erdőben történt és semmi jel nincsen, ami nyomra vezetne. De hiszem, hogy az öreg tűzoltók megtalálják!..."

25 25 Jósa András Múzeum, Történeti Adattár: 188-73. sz. 267