A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

István Páll: Gesellschaftsskizze einer Siedlergemeinde im einzugsgebiet Szabolcs bis zum I. Weltkrieg (Die Gesellschaftsstruktur von Újléta aufgrund des Quellenmaterials der Kirchengemeinde) (fordított Bartus Imréné)

mint húsz esztendő után már ki kellett cserélni. A város 1896-ban határozta el a cserét és ehhez 1000 forint fedezetet biztosított. A Közgyűlés Majn Károly pesti órást bízta meg a munkával, aki 750 forintért, 1897 júliusára el is készítette az új szerkezetet.

12 A villanytelep 85 forintért beszerelte a világítást, így ez az óra volt az első, amelyet a városban éjszaka villanyfény világított meg. Ez sem szolgálta azonban sokáig a város lakosságát. A városi közgyűlés már 1902-ben arról határozott, hogy „ha új római katolikus templom építtetik, az új rk. templom tornyába új városi óra állíttatik."

13 1904-re megépült az új római katolikus templom, de az új órát nem a város, hanem a templom építtetője Samassa József egri érsek készíttette el. A város az alig hétesztendős „régi" órát pedig felajánlotta a református egyháznak. Mivel a református templom tornyán még nem volt óra, az egyház örömmel fogadta az ajánlatot, de az áttelepítés költségét — 260 koronát — nem tudta előteremteni. A templom lebontása után így az óra a városháza udvarán lévő kamrába került. A régi templom berendezéseit, használható anyagát árverésen értékesítették, az órát azonban nem árverezték el. Ezt biztosan tudjuk, mert 1927-ben a polgármester a régi órát a városi ^yűjteménytárba" akarta elvitetni. Ezért utasította a műszaki tanácsost, hogy tegyen jelentést az óra hollétéről és műszaki állapotáról. A polgármester talán azt gondolta, hogy a régi óra azonos a város első órájával, ezért igyekezett annak „akár csak egy darabját is" megmenteni. Az ügyben meghallgatták Bartos Györgyöt, a Jéggyár nyugdíjas főgépészét is, aki elmondta, hogy a városháza kamrájából a régi óra a Jéggyár udvarára került és ott a lakatosok felhasználták annak alkatrészeit. Arra biztosan emlékszik, hogy „az óralapok lemezanyagából a szemétgyűjtőkocsik és trágyahordó targoncák javíttattak ki."

14 így a régi óra egyetlen darabkáját sem tudták megőrizni. A városi gyűjteménybe került viszont az evangélikus toronyból 1927-ben leszerelt óra. Ezt a Sowinski cég akarta megszerezni, mégpedig úgy, hogy a régi óra leszerelésének munkadíjaként megkapja. A polgármester azonban az ajánlatot elutasította: „nem teljesíthetem a cégnek azt a kérését, hogy a régi óraszerkezetet és a számlapokat térítés nélkül részére engedjem át, mert sem az első írásbeli ajánlatában, se a szóbeli tárgyalások alkalmával nem fordult elő, és mert a város részére óhajtom a régi órát megőrizni."

15 A Samassa József által 1904-ben ajándékozott órákat örömmel fogadta a város lakossága. Ezeket is villanyfény világította meg. Ez a megvilágítás azonban nem volt tökéletes az eseményről tudósító újsághír szerint: „Az új róm. kat. 12 Sz.Sz.BMLt. V. B. 186. 92 d, 5. f. 13 Sz.Sz.BMLt. V. B. 186. 92 d, 5. f. 14 Sz.Sz.BMLt. V. B. 186. 92 d, 83. f. 15 Sz.Sz.BMLt. V. B. 186. 92 d, 23. f. 235