A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

István Páll: Gesellschaftsskizze einer Siedlergemeinde im einzugsgebiet Szabolcs bis zum I. Weltkrieg (Die Gesellschaftsstruktur von Újléta aufgrund des Quellenmaterials der Kirchengemeinde) (fordított Bartus Imréné)

nak kellett összehangolnia a tevékenységét, hiszen más cég készítette az órát, más a harangokat és ismét más az óra számlapját és szögletvas keretét. Ez utóbbit a Schubauer Lakatosáru és Gépműhely, amelyik 1927 augusztus 16-i levelében arról panaszkodott, hogy „munkás szabotázs és munkás sztrájk" teszi lehetetlenné a szerződés teljesítését. „Végtelenül sajnáljuk, de minden sürgetésük dacára sem tudjuk a fenti kérdéses karikákat illetve gyűrűket folyó hó 23-ra leszállítani, minthogy a t. Cím nagyon jól tudja, hogy azok elkészítésén vezetőinket dolgoztatjuk csupán, és ezt is különös előzőkénységből tesszük csupán a t. Címmel szemben, minthogy vezetőinket jogunk nincsen ezen munka bevégzésére kényszeríteni." Hogy a költségek csökkenjenek, a város 50%-os szállítási kedvezményt kért a kereskedelemügyi minisztertől. Kedvezmény illette ugyanis a harangok vasúti szállítását, amennyiben azok a háborúban elrekviráltak pótlását szolgálták. Mivel azonban az evengélikus templom harangocskái esetében erről nem lehetett szó, a miniszter a kérelmet elutasította. A képviselőtestület minden igyekezete ellenére nemhogy csökkentek volna, inkább növekedtek a költségek. Be kellett vezetni a toronyba a villanyt, hiszen az új óra számlapjait meg kellett világítani. Ezzel együtt villanycsengőt szereltek a toronyba, hogy az őröknek a földszintről jelzéseket adhassanak. A próbaüzemelés során derült ki, hogy bizonyos alkatrészeket ki kell cserélni. Négy fogaskerék egy vashenger és egy vasállvány már itt készült Nyíregyházán az Irsai és Társa Vasöntöde Gép és Szivattyúgyárban. Ez 1200 pengő többletköltséget okozott, amit a város csak nehezen akart elfogadni. 1928 január 24-én végre mégiscsak megszólaltak a harangocskák. Az átadáson készült jegyzőkönyv szerint azonban a hallgatóságnak kevés örömet okoztak. Az óraszerkezetet kifogástalannak találták csakúgy, mint a Sowinski cég által készített harangjáték-hengert és a kalapácsrendszert is. A ha-ran-gocskák hangját azonban erősen kritizálták. Kardos István tanácsos úr megfogalmazása szerint azok nem tiszta hangolásúak, nincs meg a harangok összhangja, ezért nem adják vissza tisztán a kívánt dallamokat. A Szlezák cég képviselőjével egyetértésben arról döntöttek, „hogy a dolgon csak úgy lehet segíteni, ha más megfelelő dallamot vesznek fel, amelyik befejezett és alaphangon végződik, továbbá az összhangosítás a harangok természetének megfelelően egyszerűbb és jólhangzóbb lesz, végül Szlezák cég szólíttassék fel a hibás hangolású harangok kijavítására." Még ugyanezen a napon a polgármester levelet írt a Szlezák cégnek, melyben közli, hogy „a szakértő bizottság véleménye alapján a harangokat nem vesszük át." Február 9-én már újra leszerelték a harangokat és esztergályozással igyekeztek tisztább hangzásúvá varázsolni azokat. Végül mindkét fél megelégedésére kialakult a csiszoltabb hangzás, megszületett az egyszerűbb dallam. A későbbiekben a város és a készítők között már csak a kifizetéseket illetően volt vita. Az építkezés és szerelés teljes költsége 15279 pengő volt, amely a város költségvetésében jelentős tételnek számított. Ezt az összeget 232