A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

anyagilag tőle függtek.

68 Korszakunkban a presbiteri üléseken mindig a lelkészek elnököltek, ami azt mutatja, hogy a hatalmi egyensúly eltolódott és egyre inkább az ő kezükben összpontosult. Úgy tűnik, hogy Lénárt Péter lelkészsége idején a presbitérium szinte csak díszletként szerepelt a lekész mellett, néhány kivételtől eltekintve egyhangúan elfogadta javaslatait, követeléseit. A presbitérium ritkán tudta a lelkésszel szemben érvényesíteni akaratát és ez arra vezetett, hogy az egyháztagok bírálatukkal nemcsak a lelkész, hanem a testület ellen is felléptek (lásd a püspökhöz és az espereshez írt panaszos leveleket). Itt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy Lénárt Péter volt az egyetlen olyan lelkész, aki hosszabb időt — 19 évet — töltött a községben. Valószínűnek tartom, hogy ezen idő alatt alkalma nyílt arra, hogy a presbitérium összetételét befolyásolja, többségében neki megfelelő tagokból álló testületet hozzon létre — a titkos presbiterválasztások ellenére is. Ha egy lelkész hosszabb időt töltött a községben, elkerülhetetlennek látszik, hogy idővel ellentétek támadjanak közte és a presbitérium között — mint ezt Tokaji Nagy Gábor esete is mutatta, aki közel 7 évet szolgált Újlétán. Mégis — mint láttuk — a presbitérium (ha hosszas utánajárás eredményeként is) távozásra bírhatta a neki nem megfelelő lelkészt. Ugyanakkor megbízottai kérték fel az új lelkészt is a szolgálatvállalásra és a presbiteri gyűlésen iktatták be hivatalába. A lelkész a gyűléseken számolt be a felmerült ügyekről, a presbitériumtól kérte azok elintézését. A presbitérium állapította meg a lelkész illetményét is, és azt a kurátor által begyűjtött adókból fizette ki neki. Az első ßijlevelet" , amely részletesen felsorolja a lekésznek járó illetményfajtákat és szolgáltatásokat, 1883-ban fektették le írásban: „1. Az egyház a maga pénztárából fizet 150 írt 2, Ád az egyház negyven köböl rozsot értéke 160 — 3, 22 hold szántóföld 1600 D ölével számítva. Ennek évi haszonbére vagy jövedelme, holdanként 6 írttal számítva 132 — 4, Az egyház a földekből munkáltat tíz holdat. Munkadíj 30 — 5, Legeltetési jog

69 három nagy jószág és három fias kocára 6 — 6, Kényelmes lak minden szükségesekkel ellátva és kétezer D-öl belsőtelekkel. Értéke 70 — 68 A keresztelési anyakönyv utolsó lapján olvashatjuk az Újlétán működött lelkészek névsorát. Korszakunkban a következő lelkészek voltak a községben: Tbkaji Nagy Gábor 1873. jún. 10.—1880. márc. 7. Ungváry Gyula 1880. ápr. 8.—1882. ápr. 30. Lénárt Péter 1882. máj. 5.—1901. jún. 2. Nagy Elek 1901. jún. 19.—1905. jún. 1. Peley József s. lelkész és társai 1905. júl. 21.—1907. ápr. 21. Nagy Sándor 1907. ápr. 24.—1912. ápr. 24. Bogdán János 1912. aug. 4.—1921. dec. 3. 69 A presbiteri jegyzőkönyv II. kötetének első lapján található 1890 körüli bejegyzés részletezi a legelőjogot. Eszerint: „Legelő nagy 3 tehén, legelő kis 3 fias Kocza. 1 fertály föld után 2 tehén, Két kocza = 1 legelő = 10 liba után". 192