A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

nak nyilváníttatott Rózsa Gábor presbyterségéről lemondatott."

39 Ennek ellenére 1881-ben ismét mint presbiter szerepel egy másik ügyben: „Elnök előadja, hogy nagyon rosszulesett neki a presbiter Rózsa Gábornak a múlt vasárnap történt azon eljárása, hogy ő a papilakot ostrom alá vette, fiával és társával ifj. Szabó Gáborral, s ott részegen a vérzésig menő verekedést mint bíró is idézte elő, egy ilyen embert nem tart méltónak arra, hogy presbiternek hívassék, s joggal üljön azon a díszes egyházkormányzói széken." Ezek után a presbitérium egyhangúan elhatározta, hogy Rózsa Gábort többé nem fogadja el presbiternek.

40 1901-ben ,plyan embert választottak meg elöljáróvá, aki legutóbbi házassága alkalmával nem vett áldást e frigyre." Ez a presbiter azonnal lemondott tisztségéről.

41 Bár a hivatalra méltatlannak ítélt presbitereket lemondatták, a fellazulás itt is nyomon követhető: újjáválasztásuk mutatja, hogy a lakosság erkölcsi értékrendje erősen különbözött az egyházi vezetésétől. Fentebb már szóltam a presbitériumon belüli vitákról, összetűzésekről. Vizsgáljuk meg, hogy mely területeken jelentkeztek a nézeteltérések! A bejegyzett adatoknak csak kisebb része foglalkozik a presbitériumon belüli ügyekkel, nagyobb része inkább a lelkész és a presbitérium közötti nézetkülönbségeket érinti. Az előbbire példát 1896-ból hozhatunk, amikor is a lelkész és a tanító közösen írt levelére esperesi kiküldött érkezett a községbe a problémák elsimítására. A vita abból keletkezett, hogy id. Sütő István presbiter megsértette a gondnokot azon felszólalásával, hogy annak nem volt joga az egyházgyűlés tudta nélkül, utólagos jóváhagyás reményében kulcson rozsot felvenni. Id. Sütő István „sajnálja kijelentését, és hozzájárul a presbitérium e tekintetben hozott határozatához."

42 A lelkész és a presbitérium közötti összetűzésekben már sokkal súlyosabb vádak is elhangzottak. 1880-ban egy presbiteri küldöttség járt a püspöknél, és az akkori lelkész, Tokaji Nagy Gábor elmozdítását kérte. Indokuk: Jelkészök folytonos hanyagság miatt az egyházat enyészetbe... viszi."

43 Az ellentétek Lénárt Péter lelkészsége idején még jobban kiéleződtek. 1890-ben „Lelkész úr előterjeszti, miszerint Molnár András és Bereczki János presbyterek Ntiszteletű Espreres úrnál őtet azzal vádolták, hogy ő az eclesia vagyonát elfecséreli." A lelkész hiteles iratokkal igazolta az egyházi vagyon gyarapodását, s a presbitériummal együtt az esperestől kérték az „árulkodó két ember" leváltását és megbüntetését.

44 1893-ban egy vita lényegében két pártra osztotta a presbitériumot. Az esperes levelében kijelentette, hogy csak akkor szenteli fel a megépült templomot, ha a hívek elállnak a lelkész és a tanító elleni 39 Presb. jkv. 1879. szept. 5. 40 Presb. jkv. 1881. jún. 16.. 41 Presb. jkv. 1901. dec. 29. 42 Presb. jkv. 1896. ápr. 26. 43 Presb. jkv. 1880. máj. 2. 44 Presb. jkv. 1890. febr. 7. 187