A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

Az újlétai presbiteri jegyzőkönyvekben az első bejegyzések 1872-ből származnak; ezeket rendszerint a tanító vezeti vagy az üléseken, vagy közvetlenül utánuk, meghatározott séma szerint.

19 Az egyes ülésekről készült feljegyzések jól elhatárolhatók egymástól: először a dátum, majd a jelen lévő személyek felsorolása olvasható. Első helyen a lelkész neve áll, ezután a főbíró neve következik (ha jelen van), majd az ott lévő presbiterek neve. A következő részben a napirendi pontokat sorolják fel, s itt minden egyes megtárgyalt téma után rögtön szerepel a presbitériumnak a tárgyban hozott határozata is. A témákat főként a lelkész vetette fel, de rendszerint a presbiterek vagy a gondnok is beszámolt vitás dolgokról, problémákról. A sorrend a jegyzőkönyvvezetőtől is függött: pl. az 1890-es években előbb az összes napirendi pontot felsorolták, majd a határozatok külön következtek. A kérdések megtárgyalása után az ülést lezáró formula következett, végül az összes jelen lévő aláírása. (Ezt 1902-ben annyiban módosították, hogy csak két, az ülésen jelen volt presbiter hitelesítő aláírása került a jegyzőkönyvet vezető tanító neve mellé.) A presbitérium A presbiteri jegyzőkönyvek forma szerinti áttekintése után nézzük magát a presbitériumot. A presbitérium „a református egyház helyi, községi fegyelmező, kormányzó testülete. Tagjai a nép közül választott presbiterek és a helyi lelkész, együtt képviselik a testületet." (JÁVOR 1971. 71.) Ez a testület azonban nem a reformáció térhódításával együtt jelenik meg az egyházi szervezetben, hanem csak a XIX. század elején. Illyés Endre^egyháztörténeti munkájában foglalkozik a presbitériumok kialakulásával, mi itt csäk a Tiszántúlra vonatkozó adatokból emelünk ki a történeti áttekintés kedvéért. „A régi helyzet az, hogy a községi elöljáróság egyszersmind az egyháznak is elöljárója...; az, hogy az elöljáróság hívja és marasztalja a prédikátort, tanítókat; az, hogy e testület gyakorolja az egyházfegyelmet: csak a XIX. század elején szűnik meg. A tiszántúli egyházkerület 1818-ban mondja ki a presbitériumok felállítását," azzal a figyelmeztetéssel, hogy a presbiterek „választásában azon régi szokásra is kell vigyázni, hogy bírák közül is legyen a presbitériumban." (ILLYÉS 1936. 110.) Megalakításuk nem ment minden probléma nélkül, emiatt „a Tiszántúl csak 1860-ban lett a nép által választott s az által évente újított gyülekezet-testületté" a presbitérium (ILLYÉS 1936.101.) Aprebitérium intézménye tehát nem nagy múltra tekintett vissza még a kibocsátó helységekben sem, és talán ezzel függnek össze a működése során többször tapasztalt erélytelenségek is. 19 Kivétel a már említett bevezető rész, melyben Balogh István tanító a község alapításától a jegyzőkönyvek vezetésének kezdetéig eltelt időszak eseményeit tekintette át. 182