A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

okai is. (Ilyen tilalomra Illyés Endre munkájában találunk példát: ILLYÉS 1936. 124.) Az elváltak házasságkötése nem magas: korszakunkban 15 elvált személy (11 férfi és 4 nő) kötött újra házasságot. Az 1914-ig kötött házasságok közül 15 bomlott fel. Ezekben az együtt leélt évek száma átlagban 4 és 1/4 év (3 esetben az évek számát nem ismerjük). A demográfiai vizsgálatok során foglalkoztam a születésekkel, házasságkötésekkel és halálozásokkal. Az adatok elemzéséből kiderül, hogy az anyakönyvekből kimutatható népességváltozás mennyiben függhet a természetes szaporodástól, illetve mennyiben az elvándorlások függvénye. Arra a következtetésre jutottam, hogy korszakunkban a betelepedések mellett folyamatos elvándorlás is kimutatható, amely a betelepedések szüneteiben, illetve azok abbamaradásával érezhető stagnáláshoz, azaz lakosságcsökkenéshez vezetett. (8. kép) A presbiteri jegyzőkönyvek Az előző fejezetekben főleg az egyházi anyakönyvekre támaszkodva próbáltam bemutatni a község betelepülését, lakóinak összetételét, változásait. A következő fejezetekben az egyházi forrásanyagok másik fontos részét vizsgálom: a presbiteri jegyzőkönyveket. „A presbiteri vagy egyházközségi jegyzőkönyvek a református egyházi fegyelmezés dokumentumai. Segítségükkel képet kapunk a presbitériumoknak az egyes falvakban végzett fegyelmező-, büntetőmunkájáról, s ennek révén a falvakban előfordult kihágásokról, bűnesetekről. E dokumentumok ugyanakkor bepillantást engednek abba, hogy a presbiteri testületen keresztül a református egyház a parasztság életének milyen szférái felett gyakorolt ellenőrzést, s hogy ehhez hogyan viszonyult a nép maga." (JÁVOR 1971. 71.) Községünk esetében kissé módosul ez a kép: az alapítással járó, majd az újonnan érkezettek részéről jelentkező beilleszkedési nehézségek nyomot hagytak a jegyzőkönyvekben is. Az egyházszervezet adott: a kibocsátó helységekben bevált rendszert követve alakították ki azt az új településen is, ez viszont nem történhetett zökkenőmentesen. Korszakunkban — a XIX. század második felében — a református egyházi fegyelmezés terén már erőteljesen mutatkoztak a hanyatlás jelei, és ez a hanyatlás a tárgyalt időszak végére — a XX. század elejére — már válsággá mélyült. Mindezek világosan megjelennek a presbitérium jegyzőkönyvekben megörökített határozataiban is. Egy dologra azonban fokozottan kell figyelnünk: a jegyzőkönyvekben szükségképpen a negatívumokat jegyezték fel legnagyobb számban, így a rendellenességek megszűntetése, orvoslása kapott nagyobb hangsúlyt az egyházközség gondjai, bajai mellett. Ugyanakkor ezek a gondok, nehézségek segítenek bennünket abban is, hogy képet kapjunk a község életének egyes területeiről, megismerjük a lakosság anyagi helyzetét, gondolkodásmódját, viszonyát az egyházhoz. 180