A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

választ keresni a községalapítás okaira, lefolyására; majd az itt letelepült lakosságot vizsgáltam; végül foglalkoztam a presbitériumnak — mint a református egyház helyi képviselőjének — a község életében betöltött szerepével. Vizsgálatom az I. világháború kitörésével zárul: ekkorra már lényegében befejeződtek a betelepülések, a község fejlődése során elérte azt a tipikus szintet, amely a többi magyarországi községre jellemző, további fejlődése lényegesen nem tér el azokétól.

1 A község betelepülése, lakóinak megoszlása Újléta 1865 előtt a Bihar megyei Nagylétához tartozott, annak északi részén terült el, a debreceni erdőkkel volt határos. FÉNYES Elek szerint (1851. 111/25.) Nagyléta „Debrecen felől eső hasonfele homokos, mellyen van a közös legelő, urasági erdő, szőlőskert, és elszórva űrbéli kaszállók". Az erdő a debreceni erdőségek nyúlványa volt, és községünk területét is nagyobbrészt ez foglalta el. Balogh István tanítónak, az újlétai presbiteri jegyzőkönyvek első vezetőjének feljegyzése is erre mutat: „ezelőtt csak sűrű erdőségek valának, hol az erdőkben bújt az üldözött vad, hol az erdei fákon vígan ringatta magát a fütyölő rigófaj."

2 Még 1876-ban is volt némi nyoma az őshonos tölgyerdőnek: egy presbiteri ülésen „a gondnok által indítványba tétetett, a temetőben már nagyobb részt száradásnak indult tölgy fák kivágatása s ezek helyett új ákácz csemetékkel való tavasszali beültettetése."

3 Ezt látszik alátámasztani a község pecsétje is, amelyen egy álló férfialak jobb kezében egy ásót, bal kezében egy növényt tart, jobbról mellette pedig egy félig kiszáradt fa rajza látható (1. kép). Azért szükséges hosszasabban foglalkoznunk az erdőkkel, mivel a betelepülők szempontjából rendkívül fontosak voltak. Ötvös László volt újlétai lelkész dolgozatában arról ír, hogy az első települők fakitermelők, szénégetők voltak, akik már néhány évvel a község alapítása előtt jártak dolgozni erre a területre. Első istentiszteletük is két évvel a községalapítás előtt, 1863-ban volt a települést átszelő kis folyó partján, egy tölgyfa alatt (ÖTVÖS é. n. 1.). Az első telepesek balmazújvárosiak voltak. Balmazújvárosból (mely 1876-ig Szabolcs megyéhez tartozott) a lakosság egyre nagyobb számban járt el más vidékekre dolgozni, ill. más helységekben telepedett le. A XIX. század második felében a balmazújvárosi földbirtokviszonyok egyre elviselhetetlenebbé váltak az ott lakók számára. „A lakosság száma egyre nőtt, a jobbágyok illetve mostmár szabaddá vált parasztok földje egyre kevesebb lett a felnövekvő nemzedék számára" (VARGA 1958. 186.). Mivel a község legnagyobb részét elfoglaló Semsey birtok kötött volt (hitbizomány), a lakosság nem tudott saját 1 Itt köszönöm meg TÓTH Ferenc volt újlétai lelkész segítőkészségét, aki lehetővé tette az egyházi anyagok széleskörű vizsgálatát. 2 Presbiteri jegyzőkönyv (a továbbiakban: Presb. jkv.) 1872. máj. 5. 3 Presb. jkv. 1876. dec. 31. 156