A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Dám László: Földbe mélyített lakóépítmények az Alföld népi építészetében (lektorálta: Cseri Miklós)

Földbe mélyített lakóépítmények az Alföld népi építészetében DÁM LÁSZLÓ A különböző típusú és funkciójú földbe mélyített lakóépítmények még a XIX-XX. század fordulójának évtizedeiben is meglehetősen gyakoriak voltak a Kárpát-medence síkvidéki területein, mindenek előtt az Alföldön. Ezekre a rendkívül egyszerű és igen sok archaikus szerkezeti elemet hordozó építményekre korán felfigyelt a kutatás, mégis szakirodalmunkban viszonylag kevés az olyan feldolgozás, amely pontosan és részletesen írná le az egyes típusokat, foglalkozna azok építésének menetével, bemutatná alkalmazásuk szociális, gazdasági és ökológiai hátterét. Ebben a vonatkozásban mindenek előtt Bakó Ferenc nevét kell kiemelnünk, aki Heves megye anyagának példás bemutatása mellett, széleskörű szakirodalmi kitekintéssel rendszerbe foglalta a kérdéskörhöz kapcsolódó építményeket. Az építmények technikai jellemzőinek figyelembevételével öt csoportot állít föl: veremlakások, tetőkunyhók, gödörlakások, putrilakások és partlakások (BAKÓ 1973. 271.). Morfológiai szempontok mellett az építmények használati módját, funkcióját is tekintetbe véve, magam két kategóriát különböztettem meg: 1. Ideiglenes, csak az év egy meghatározott időszakában lakott, süllyesztett padlózatú tetőkunyhók, melyeket az állandó lakhelyüktől huzamosabb ideig távol tartózkodó pásztorok, kubikusok, dinnye- és dohánykertészek, * erdőmunkások stb. emeltek maguknak, 2. állandó lakásul szolgáló, rendszerint többosztatú, tüzelőberendezéssel és kéménnyel is rendelkező lakóházak (DÁM 1981. 7.). Az ideiglenesen lakott tetőkunyhók közös jellemzője, hogy padlózatukat 40100 cm-re a talajszint alá mélyítik. A kör, ellipszis ill. négyszögletes alaprajzú gödrök fölé pedig kúp alakú vagy nyeregtetős kunyhót emelnek. A kúpos kunyhók építése rendkívül változatos formákat mutat. A bihari Sárréten a pásztorok téli lakásul szolgáló kunyhójuk készítésénél a kör alaprajzú gödör szélén ásónyom mélységű árkot ástak, majd ebbe kb. 10 cm vastagságú nádfalat állítottak, a nádszálak felső végét összehúzták, gúzsokkal összekötötték és az így kialakított kunyhót földdel borították. A kunyhó közepén égett a tűz, melynek füstje a kunyhó csúcsán kiképzett nyíláson át távozott. Hogy az 133