A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

Akinek a háza előtt jártak, az előreszaladt, hogy fogadja őket, majd utána ment velük tovább. Utoljára a paphoz mentek be. Nyolc órától tíz-tizenegy óráig is eltartott, míg végigmentek a soron. Más utcákban inkább csak a rokonokhoz, barátokhoz mentek kántálni. Gyakran előfordult, hogy még a tanyákról is bejöttek az ismerősök. A kántálok odaálltak az ablak alá, és valaki bekiabált: „Szabad az Istent dicsérni?" Ha megengedték a háziak, akkor a reformátusok az Istennek szent angyalát énekelték, a görög katolikusok pedig a Csordapásztorok, a Mennyből az angyal, a Pásztorok, pásztorok örvendezve, vagy a Fel nagy örömre kezdetű dalokat. Az ének után jókívánságokat, verses köszöntőket kiabáltak be: „Úgy szálljon az áldás a házra, mint a harmat a búzakalászra!" „Ahányszor a szarka megbillenti farkát, annyi bankó verje a gazdasszony markát!" „Engedje meg az Isten, hogy több karácsony napját érhessünk, nem ilyen szomorút, ennél is örvendetesebbet, azt kívánom!" „Boldog ünnepet kívánok, nem ilyen szomorút, ezt is erővel, egészséggel eltőthessék, azt kívánom!" Az öregeknek mélábul még ilyet is kiabáltak: „Adjon Isten bort búzát, eleget, a bőcsőbe egy göndörhajú gyereket, hogy ringasson eleget!" Ezután bementek a házba, ott a felnőtteket megkínálták egy kis borral, pálinkával, türkösbélessel , a gyerekek pedig egy kis aprópénzt kaptak. A pulyák kisebb csoportokban külön is kántáltak elsősorban adománygyűjtő célzattal. Nekik pár krajcárt, egy forintot, diót, kalácsot adtak a bakójukba. A nagy utcai kántálás nem szokás már, de a szomszédokhoz, barátokhoz ma is sokan elmennek, különösen a negyven évesnél idősebb korosztály. Csillagozás. A csillaggal régebben is, ma is fiúgyerekek jártak tizennégy-tizenöt éves korig. Manapság a nyolcadik osztály elvégzése után már szégyellnek menni, inkább csak az iskoláskorúak járnak. A csillag egy rossz szita- vagy rostakávából készült, három-négy-öt tornyot csináltak rá keménypapírból vagy fából, és színes, fényes papírral behúzták az egészet. Valamikor egy kis bárányt is rajzoltak rá. Forgatható volt, régebben gyertya világította meg a belsejét (a tengelyére tűzték a gyertyát), később elemlámpa égett benne, ma pedig már semmit nem tesznek bele. A csillagosok öltözéke fehér ingből, fehér cakkos alsóból , és egy keménypapírból készült, henger vagy kúp alakú sisakból állt. A sisakot szintén behúzták fényes papírral, elejére keresztet, a tetejére pedig színes, vállig érő szalagokat ragasztottak. Régebben egy-egy mákos-kürtös darabot, diót, almát, néhány forintot kaptak, ma fejenként több száz forintot is megkeresnek. A csillagosok — éppúgy, mint a betlehemesek — az éjféli mise alatt a templomban a padok előtt sorakoztak fel. A játék leírását 1. a Mellékletben. Betlehemezés. Vilia este fénypontja a betlehemesek megjelenése volt a házaknál. Igen népszerűek voltak, szinte minden utcának volt külön betlehemes csoportja, öt-hat, vagy még több csapat is járta a falut. Nemegyszer a tanyákról is jöttek be a faluba betlehemesek. Szívesen mentek a legények betlehemezni: fentünk, hogy legyek egy pár forintunk, és még eszünk is, ahun megkínálnak, és iszunk is." Pár héttel karácsony előtt megkezdődött a készülődés, sőt, ha először ment abban az évben egy csapat, akkor már egy hónappal korábban. 114