A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Pajzsos temetkezések a Dunától keletre eső kárpát-medencei Barbaricumban
7. Tiszadob-Sziget 34. sír (gerezdéit) 8. Tiszakarád-Inasa 35. sír (gerezdéit) 9. Tiszakarád-Inasa 49. sír 10. Tiszavalk-Kenderföldek 6. sír (gerezdéit) 11. Tiszavalk-Kenderföldek 17. sír 12. Újhartyán (gerezdéit) Nem sorolhatjuk egyértelműen ide a Streda nad Bodrogom-i/bodrogszerdahelyi példányt, valamint a zemplíni/zempléni 128. sír umbóját. Míg az előbbi típusát adatok hiányában nem tudjuk eldönteni (ld. katalógus!), addig az utóbbi típusát tekintve (II. tábla 7.) a körhöz kapcsolható, azonban környezete alapján korábbi leletegyüttesből származik (BUDINSKY-KRICKA - LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1990.282.) 23 . Nagy figyelmet kell szentelnünk a felsoroltak közül az utóbbi évtizedekben hitelesen feltárt temetkezéseknek: a földrajzilag is egy vonalban fekvő TiszadobTiszakarád-Tiszavalk tengelyről van szó. Mindhárom lelőhelyen került elő kannelúrás pajzsdudor. A sírok tájolása D-E illetve ahhoz közel álló (hasonló a CsongrádBerzsenyi utcai pajzsos síré is), s a temetőkön belül is hasonló a pajzsos temetkezések helyzete: Tiszadobon és Tiszakarádon a temető déli részén, Tiszavalkon ugyancsak szélső sírban feküdt pajzsos harcos. A pajzsot a koporsóra vagy mellé helyezték (Tiszadob, Tiszavalk, s ugyanez a helyzet Csongrád-Berzsenyi u. esetében). E temetők rítusa, leleteik, kronológiájuk közeli rokonságot árul el 24 . A csoporthoz lazán kapcsolódik földrajzi elhelyezkedésével és gerezdéit pajzsdudorjával - bár tájolása éppen ellentétes - az újhartyáni sír, valamint a bude§ti szórvány lelet. A kúpos pajzsdudorok analógiáit a vizsgált területtől mind északra, mind keletre megtaláljuk (23. kép). Ezek többsége temetkezésből ismert. Egyedülálló e tekintetben a musovi (a Thaya folyó partján) 10. ház leletegyüttese, mely egy római bronzbogrács és egy serpenyő mellett 3 db. kannelúrás kúpos pajzsdudort is tartalmazott. A kísérőleletek ez utóbbiak korát a IV-V. század fordulójára határozzák meg (TRNACKOVA 1985.). A Przeworsk kultúra körében előforduló párhuzamok - Dobrodzien (Staatsfort), Olsztyn, Zadowice, Nowy Dwór (Neuhof), Legnica környéke - a kárpátmedenceiekkel azonos korúak (SZYDLOWSKI 1974., GODLOWSKI 1970.26.). A Marosszentanna /Sintana de Mures, - Csernyahov kultúrában fegyver csak ritkán került sírba. Pajzsokat - valamennyi ismert esetben kúposak - a következő lelőhelyekről 25 ismerünk e kultúrkörből: 23 Jellemző módon a zemplíni umbó mérete is eltér a többi kárpát-medencei kúpos példányétól, jóval laposabb azoknál (M:9 cm). Éppen a mérete miatt (M:8,2 cm) a nyíregyházi darabbal kapcsolatban (II. tábla 2.) is felmerül a korábbi keltezés lehetősége. E kis méretű, kúpos umbók számát szaporítja Kostolná pri Dunaji/Pénteksúr szórvány darabja (KOLNÍK 1980.122.Taf.CXIX.5.) a maga 9,6 cm-es magasságával. Leletkörnyezete alapján ugyancsak kora császárkori, bár formailag valóban (GARAM-VADAY 1990.209.) a kárpát-medencei többi kúpos példányhoz áll közel. A tiszakarádi sírok rítusára és tárgytípusaira vonatkozó információt Lovász Emesének köszönjük. Tiszavalkhoz ld. GARAM-VADAY 1990. A felsorolt temetkezéseken kívül telepanyagból említhetjük pl. az alekszandrovkai (MAGOMEDOV 1987.70.risz.30.3.) és a kurnyiki (MAGOMEDOV-GUGYIM-LEVKOVICS 1991.93.risz.7.28.) pajzsfogót a Csernyahov kultúra köréből. 74
