A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szőllősy Gábor: Íjászati alapismeretek
István Tüskevár с. regényében Matula igen találóan megjegyezte: „hiába véletlen, ha nincsen lik iránt".) Itt kell szót ejtenünk a lőtávolság kérdéséről is. A sztyeppéi nomád népekkel - főleg a honfoglaló magyarokkal - kapcsolatban igen elterjedt tévhit, hogy íjaik 600-800 méterre hordtak (LÁSZLÓ 1944.341.). A Fábián Gyula által rekonstruált sztyeppéi nomád íjak legnagyobb lőtávolsága ezzel szemben - a sírokban találtakkal azonos nyílhegyeket és az azokhoz szükséges nyílvesszőket használva - 160-180 méter (FÁBIÁN 1985.8.)! A korábbi régészeti irodalomba minden bizonnyal a XVIXVII. sz-i oszmán-török források - gyakran túlzásoktól sem mentes - adatai alapján kerülhettek az említett értékek. A törökök íja és lövési technikája egyértelműen a távlövés felé irányultság jeleit mutatja 6 . Mivel az általuk használt nyílvesszők is könnyebbek voltak a népvándorlás koriaknál, ezekről az íjakról hihető a kb. 500 méterig terjedő lőtávolság. A XX. század elejének egyik hiteles távlövési adata 1913ból, Franciaországból ismeretes. Egy Ingo Simon nevű íjász török típusú íjával 419,7 méterre lőtt (POPE 1923.). Ezen értékeknek a népvándorlás korára átvetitése azonban minden bizonnyal téves. A legjobb angol tiszafa íjak kb. 200 méterre hordanak (POPE 1923.). A modern sportíjak legnagyobb lőtávolsága igen könnyű nyílvesszővel sem haladja meg a 300 métert 7 . Ezek az adatok természetesen célzás nélkül, 45°-os szög alatt tett „távlövések" eredményei. Célozva lőni kb. 60 méterig lehet a találat reális esélyével. A modern sportíjászat terepversenyein a célok legnagyobb távolsága 60 méter, céllövő versenyeken 90 méter. Itt azonban sokféle segédeszközt alkalmaznak a célzás megkönnyítésére. 3. A nyíl sebző és ölő hatása A tűzfegyverekhez szokott ember hajlamos azt feltételezni, hogy az íj a puskától csak abban különbözik, hogy rövidebb a lőtávolsága és rosszabb a találati biztonsága, a becsapódó nyílvesszőről azonban a tűzfegyver lövedékével azonos élettani hatást tételez fel. Az ebből adódó félreértések elkerülése érdekében érdemes kitérni a nyílvessző okozta sérülésekre. Szemléltetésül bemutatunk néhány példát POPE 1923. kötetében közölt vadászati megfigyeléseiből. A szerző, Dr. Saxton T. Pope sebészorvos lévén, a tünetleírások szakszerűségében nincs okunk kételkedni. - 135 font (61 kg) súlyú grizzly medvebocs 25 yardról (23 m) mellbe lőve 1/4 mérföldet ment, amíg elpusztult. Sérülései: felkartörés, bordatörés, tüdősérülés. - 500 font (225 kg) súlyú felnőtt nőstény grizzly medve közelről mellbe lőve kb. fél perc alatt múlt ki, közben egyszer a hátsó lábára állt. Sérülései: bordatörés, szívsérülés. - 3 éves szar vasbika 25 yardról (23 m) szügy ön lőve 30 yardot (27 m) futott, míg összeesett. Sérülései: csontsérülés. A lövéseket kb. 75 font erejű, tiszafából készült angol botíjakkal adták le. A bowman's handbook, Portsmouth, é.n. távlövésre az oszmán-török-krimi tatár formához nagyon közel álló ijtipust ajánl. A szerző saját mérései alapján. 470
