A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Szőllősy Gábor: Íjászati alapismeretek

20. kép Angolszász húrfogás 20. Abb. Angelsächsischer Sehnengriff Рис. 20. Англосаксонский способ захвата тетивы 2. Lőelmélet A kilőtt nyílvessző röppályáját nagy vonalakban a ferde hajítás (ritkábban a vízszintes hajítás) mechanikai szabályai határozzák meg. A röppálya elméleti egyenlete: у = x • tg a — x' H cos a Ahol: g = а nehézségi gyorsulás (9,81 m/s

2

) a = a nyílvesszőnek a vízszintessel bezárt szöge a kilövés pillanatában vo = a nyílvessző kezdősebessége A valóságban a röppálya nem szabályos parabola, hanem a légellenállás hatására kialakuló ún. ballisztikus görbe. Az elméleti egyenletből is látható, hogy a lövésnél két tényező áll az íjász befolyása alatt: a kilövés szöge és a nyíl kezdősebessége. A nyíl kezdősebességét az íj ereje és a nyílvessző tömege határozza meg. Amint már említettem, egy íj ereje az adott íjra jellemző és normális esetben állandó. Ez azonban úgy értendő, hogy az íj ezt az erőértéket csak egy adott nyílvesszőhosszra (általában 70-75 cm) megfeszítve adja. Rövidebb húzáshossz esetén ennek az erőértéknek csak egy részét produkálja az íj. Hogy pontosan mennyit, az a terhelési görbéről leolvasható. A nyílvessző kezdősebessége tehát ily módon áll az íjász befolyása alatt. A fentiekből az is következik, hogy a pontos célzás érdekében az íjásznak 466