A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Szőllősy Gábor: Íjászati alapismeretek

15. kép A nyílvessző ún. vezértollának elhelyezkedése lövésre kész helyzetben 15. Abb. Die Plazierung der sog. Führugsfeder des Pfeils in schußbereiter Lage Рис. 15. Расположение т.н. главного пера стрелы перед выстрелом Az egykorú források következetlenül használják a két szót, így nem lehet rájuk támaszkodni. A legcélszerűbbnek az újabban általánossá vált íjtegez és nyíltegez megjelölés tűnik. A nyíltegez viselésének két alapformája van: vagy a hátán viseli az íjász, vagy a derekán. A háton viselt tegezt legtöbbször úgy veszik fel, hogy a (jobbkezes) íjász jobb válla fölött állnak ki a nyílvesszők végei. Mivel az így elhelyezett tegezből a nyilakat jobb kézzel a jobb válla fölött hátranyúlva „vakon" veszi ki, a háton viselt tegezekben mindig tollal felfelé állnak a nyilak. így a nyílhegy nem sértheti fel az íjász kezét. A tegeznek ezt a viselési módját általában a gyalogos íjászoknál találjuk meg. A lovas népek általában a derekukon viselik a tegezeket (és szinte minden más eszközüket is), a tegez fajtájától függően más és más módon. Az íjtegez jellemzően lovas eszköz. A gyalogosok rendszerint kézben fogva, vállukra akasztva, illetve támasztva vagy a hátukon keresztbe vetve viselték az íjat használaton kívül. Az oszmán-török hadseregben például az alkalmilag lovasított janicsár tisztek (csorbadzsik) lóháton is a vállukra akasztva viselték az íjukat, nyíltegezüket pedig a hátukon (HEGYI-ZIMÁNYI 1986.48.). Magának az íjtegeznek 460