A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Szőllősy Gábor: Íjászati alapismeretek

méret okozta tömegnövekedés és a nagy felületű nyílhegy levegőben való „elúszásának" elkerülése érdekében ezeket a hegyeket áttörtre készítik (13. kép). A hallövésre szánt nyílhegyek minden esetben szakállasak, hogy a meglőtt hal ne tudjon lecsúszni a nyílvesszőről. 13. kép Vadászathoz használatos nyílhegy áttört pengével 13! Abb. Bei der Jagd gebräuchliche Pfeilspitze mit durchbrochener Klinge Рис. 13. Наконечник стрелы, приспособленный для охоты, с отверстием A nyílvég arra szolgál, hogy amíg a nyíl el nem hagyja az íjat, folyamatos kapcsolatot biztosítson az ideg és a nyílvessző között. Ez a meghatározás talán szőrszálhasogatásnak tűnik, hiszen nyilvánvaló dolgot részletez; fontos tudni azonban, hogy ha az íjat nyílvessző nélkül megfeszítve „üresen" elpendíti az íjász, az íjban fellépő rezonanciák oly mértékben károsítják az íjat, hogy az gyakran eltörik. Ezt a terhelést a modern műanyag íjak sem mindig bírják ki. Ugyanez a jelenség játszódik le, ha megfeszítés közben az ideg elszakad, valamint akkor, amikor a megfeszítés végső szakaszában a nyíl vég leakad az idegről. Ezt az íjász legtöbbször nem veszi észre. Tehát az ideg és a nyíl vég folyamatos kapcsolata ezért érdemel külön említést. Ha a nyüvég kialakítása igazodik az ideg vastagságához, az igen kényelmessé teszi az íjász számára a lövést és megkönnyíti a célzást. A nyílvéget legegyszerűbben úgy lehet kiképezni, hogy magának a nyüvessző rúdjának a végét faragják ki a megfelelő formára. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy ha az így kifaragott nyílvég megsérül (legtöbbször lehasad az egyik fele), az általában az egész nyüvessző tönkremenetelét jelenti. A bonyolultabb megoldások ennek kiküszöbölését szolgálják, de értelemszerűen csak huzamosabb használatra szánt nyílvesszőkön (vadászatra, céllövésre) alkalmazzák. Az egyik ilyen megoldás, hogy a nyílvessző végét két oldalt 457