A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Takács István:Összefüggés vizsgálat az állatok életkora, a sírok tájolása és az emberek elhalálozásának szezonalitása között honfoglalás kori temetőben

Első megközelítésben csak a kimetszett pontokat (hónapok) és a halottak számát vettem alapul. Itt természetesen még semmiféle szétválasztás nem történt, de ha a hónapok gyakoriságát vesszük alapul, mégis a tél végi, tavaszi temetések dominálnak (az ezekhez tartozó hónapok mind nyár végi, őszi időszakra esnek, ahol a halálozás gyakorisága a tapasztalatok alapján jóval kisebb) (1. táblázat). Az így nyert eredmény természetesen nem tükrözi a valós állapotot, csak igazolja a tavaszi mortalitás magasabb fokát. A temetések valódi időpontjának meghatározásához nyújtottak segítséget az esetek egy részében a sírokba helyezett állatmaradványok, melyek életkorának meghatározása után a fent említett összevetéssel pontosítani lehetett e sírok keletkezésének (évszak) idejét. A 49. és 27. sírban 3,5 év körüli juhmaradvány ok voltak. A 49. női sír két kimetszett hónapja közül az első május-június határa, a második július lehetett. Az állat életkora a későbbit, a júliusit valószínűsiti. A 27. férfisírban hasonló korú állat volt, ami a márciusi vagy októberi temetésből egyértelműen a másodikat igazolja, hiszen márciusban az állat még csak három éves lett volna. Külön csoportot alkot a 15., 17., 18., 29., 93. és 99. sír. Az ezekben talált juhok 3 év körüliek voltak. Ennél a csoportnál mind a hat esetben a tél végi - tavaszi (február-április) közötti időszakban kellett a temetéseknek történnie, mert az augusztus, szeptember, októberi időszak a juhok életkorával nem hozható szinkronba. A 94. sírból 1/4 év feletti juhmaradvány került elő. így a március, az elles időszaka kizárható, míg az október mint a temetés időpontja, logikusnak tűnik. A 15. sírban egy egészen fiatal állat volt. A május-június vagy júliusi időpontból az első tűnik helyesnek (bár ez az a példa, ahol mindkét időpont közel egy évszakra esik és így a hónapok pontos meghatározása kevésbé látszik fontosnak). A 33. és 34. sírban medence maradványok voltak. Ezek életkor szempontjából nehezebben értékelhetőek. Az ecetabulum pubis elcsontosodása lenne a meghatározó. Mégis a nagyság alapján a temetést a két második időpontra júliusra, illetve szeptember-októberre lehetett keltezni. Mint már említettem, vizsgálatom alapját a 38. és a 66. sír adta. Mindkét sírban újszülött egyedek maraványai voltak, melyek egyértelműen csak márciusban kerülhettek a földbe. A második érték - mindkét esetben az október - teljesen ki van zárva. Ennél a két sírnál a tájolás közel 90 fokos volt az északi irányra. Ez az irány pedig március és szeptember közepén közelít a 90 fokhoz. Összefoglalva. Az algyői temetőben sikerült összefüggéseket találni a sírok tájolása és a sírokban található állatmaradványok életkora között. E módszerrel - mely még nagyon sok további finomításra szorul - meghatározható volt egyes esetekben az az évszak, melyben a halottakat elföldelték. 378