A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Takács István:Összefüggés vizsgálat az állatok életkora, a sírok tájolása és az emberek elhalálozásának szezonalitása között honfoglalás kori temetőben

A vaddisznó normális klimatikus viszonyok mellett tavasszal ellik (CSIRE 1976.). A primitív típusú sertéseket míg extenzív körülmények között tartották (érvényes ez még a XIX. századi mangalica és egyéb fajták tartására is), évente egyszer ellették, amit a tél végére, tavasz elejére időzítettek. A cél az volt, hogy a választási malacok rögtön a legelőkre kerüljenek, s a tél kezdetéig megerősödjenek (FEKETE 1976.). A ló sárlási ciklusai az év folyamán követik egymást, mégis a tavaszi és őszi ivarzás kifejezettebb, rövidebb idejű, s ekkor a vemhesülés is könnyebb. A versenylovaknál napjainkban általános a tél végi, tavaszi fedeztetés. A gazdasági lovaknál és vágócsikóknál előnyben részesítik az őszi fedeztetést, mert az ősszel született csikó gyorsabb fejlődésű, s fontos, hogy egy legeltetési idővel több jut neki (FEHÉR 1976., SCHANDL 1955.211.). Ez az összeállítás közel sem teljes, de jelen esetben az összes háziállat faj és fajta jellemzése nem is indokolt, inkább csak a biológiai jellemzők bemutatása volt a cél. Lényeg, hogy a primitív fajták esetében a szaporodást a környezet, hőmérséklet és a természetes fény alapvetően meghatározza. Az ásatásokon előkerült állatok fogazatából és csövescsontjaik elcsontosodásának mértékéből meghatározható az életkor. A meghatározott életkort és a születési időt figyelembe véve megkapjuk a földbe kerülés valószínű időpontját, ami a temetőkben, a sírokban elhelyezett állatoknál megegyezik a halott elföldelésének időpontjával. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy élőlények maradványai teszik ki a vizsgálat alapját. Az egyedek fogváltása, a csontok elcsontosodása egymáshoz viszonyítva eltérően történik, a párzást és az eilest pedig a környezeti tényezők befolyásolják. Mégis ezek nem okoznak jelentős eltéréseket. A kormeghatározást pontosítani lehet az ásatási megfigyelésekkel, pl. sírmélység (ami fagyott talajba temetésre utalhat) vagy más botanikai, relatív kormeghatározásra alkalmas maradvány vagy pl. tojásmaradványok

3 megfigyelésével is. Az algyői (Algyő-258.sz. kútkörzet) honfoglalás kori temető zoológiai leleteinek feldolgozásakor lehetőség adódott az általam vizsgált csontanyag, a sírok tájolása

4 és a temetések (elhalálozások) szezonalítása között összefüggést találni. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a sírmellékletek között számos fiatal állatból származó maradvány is volt, melyek életkora viszonylag jól behatárolható. A temető 30. sírjában

5 a halott mellé étkezési útravalóként juh két numerusát helyezték. A csontok kicsinysége, porózussága, az epiphisysek állapota alapján a kisbárány pár hetesnél nem lehetett idősebb levágásakor és eltemetésekor. így az elföldelés (temetés) március vége - április elejére tehető. Hasonló a helyzet a 66. sírból előkerült juh vagy kecske (esetleg malac)

6 12 darab bordájánál (oldalas), melyek szintén hasonló korú állatra utaltak, s így az elföldelés ideje is hasonló. A tojások szezonalitást jelző tulajdonságára Bartosiewicz László (MTA Régészeti Intézet) hívta fel a figyelmemet. Segítségét ezúton is köszönöm. A módszer még pontosításra szorul, mert kezdeti tapogatódzásaimat a temetőtérkép alapján csináltam. A sír ki volt rabolva (Kürti B. szíves szóbeli közlése) ugyan, de a tájolás és a benne lévő juhmaradványok mégis feltételezésemet igazolják. Ezen fajok ellése közel azonos tavaszi időszakra esik. 376