A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez II. (Szarvas–Kákapuszta–Kettőshalom)
amely nagy valószínűséggel az avarokhoz köthető 50 . Néhány temető esetében biztosan állítható, hogy a IX. század első évtizedeiben is használatban voltak, és bár kevés helyről, de tudunk olyan késő avar településnyomokról, amelyek korát a IX. századra lehet helyezni 51 . Ezek alapján az Alföld négy területi egységén figyelhető meg a IX. századi avarság jelenléte: a Közép-Tisza-vidék, a Körös és a Tisza szöge, Szeged környéke és a Vajdaság egy része jöhet számításba ebből a szempontból. Mint a fentiekből kiderült, jelen ismereteink nem teszik lehetővé, hogy nagyobb számú továbbélő avar lakossággal számoljunk az Alföldön. Ugyanakkor várható, hogy a lelőhelyek száma az elkövetkező időkben bővülni fog. Mindezek nem mondanak ellent a szarvasi temető IX. század közepére keltezésének. Nézzük milyen kronológiai következtetésekre és módosításokra ad lehetőséget a temető fennmaradó sírjainak vizsgálata! Nagy valószínűséggel a temetkezések zömét kitevő sírok közé tartozik a NY-K-i irányítású 40. sír. Ebben az esetben az eltérő tájolást vagy párhuzamba állítjuk más, késő avar temetőkben megfigyelhető hasonló jelenségekkel vagy feltételezzük a felszínhez való alkalmazkodás igényét. Mégis úgy gondolom, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ez a temető utolsó sírjainak egyike volt, ahol a halottat már nem az avar rítus, hanem egy új népesség szokása szerint temették el. Más régészeti jelenségek hiányában a kérdés nem dönthető el. Sokkal egyértelműbb következtetéseket vonhatunk le a 2. és 16. sír esetében. Mindkettő olyan leleteket tartalmazott, amelyek kizárólag a honfoglaló magyarsághoz köthetők. Míg a 16. sír nem különbözik a megszokott honfoglaló temetkezésektől, a 2. számú számos érdekes jelenséget tartalmazott. Tájolása (ENY-DK) megegyezik a temető más sírjainak irányításával. Ez önmagában nem egyedülálló, hiszen a honfoglalók sírjainál is megfigyelhető némi eltérés a domináns NY-K-i fő iránytól. Mint arra már korábban utaltunk, a halottat kapcsokkal erősített koporsóban temették el. Ez a koporsó típus megfigyelhető a kákái, és más késő avar temető sírjaiban is. Különös hangsúllyal bír ez, ha figyelembe vesszük, hogy a kapcsokkal megerősített koporsó használata végső soron csak szórványosnak tekinthető a honfoglaló magyaroknál. Végül arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy a 2. sír kése a temető leghosszabb darabja (kb. 20 cm). Ha összevetjük az avar és honfoglalás kori késeket, azt láthatjuk, hogy az avar kések nagyságrenddel nagyobbak a magyarok késeinél. Ha e fenti érveket sorra vesszük, kétféle következtetés vonható le. 1. A 2. sír rítusát tekintve egyedülálló a honfoglaló temetkezések között, de nem tartozott a temető többi sírja közé, hanem a 16. sírral együtt attól független, későbbi temetkezés. Ide sorolható az adai kincs (BÁLINT 1976 .33.), a záhonyi és mátészalkai szíjvégek (bár ezek Bóna szerint az avar uralom alól felszabaduló szláv nemzetségfők tulajdonai lehettek (BONA 1986/a. 82.), illetve a IX. sz. első évtizedeire keltezhető karéjos szíjvégek (MADARAS 1991/a. 26. és SZALONTAI1991.). Temetők: Hortobágy-Árkus (BÓNA 1987.334., BÁLINT 1991.99.), Dunacséb(Celarevo-YU BUNARDZIC 1985.), Feketics (Feketjg - YU), Ómoravica (Stara Moravica - YU) - Ricz Péter szóbeli közlése, Jánoshida (ERDÉLYI 1958.), Visznek (TÖRÖK 1975., TÖRÖK 1982.), Szentes-Nagyhegy, Szentes-Felsőcsordajárás, Kisköre (GARAM 1979.). Telepnyomok: Eperjes (BÁLINT 1991/a. 73.), Hajdú-bihari telepek (MESTERHÁZY 1980.12.), a Körösmenti részek (SZŐKE 1980.) stb. Természetesen a felsorolásnál nem törekedtünk a teljességre, hiszen a IX. századiként szóba jöhető alföldi lelőhelyek katasztere egy külön dolgozatot érdemelne. 329
