A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez II. (Szarvas–Kákapuszta–Kettőshalom)
bronz öv veretek. Nincs egyetlen olyan öv sem, amelyen különböző, másodlagosan felhasznált vagy akár sérült veretek lennének 44 . Olyan népesség élt itt, amely két okból nem viselhetett veretes övet. Vagy függőségi viszonyban éltek, mint ahogyan ez megfigyelhető a frank fennhatóság alatt a dunántúli avaroknál (SZŐKE 1979/a.lO.), vagy nem volt lehetőségük az övek díszítésére. Ez esetben arra gondolhatunk, hogy a közösség „anyagilag" nem engedhette meg magának a veretes övek viseletét, bár ennek igen kicsi a valószínűsége, ha meggondoljuk, hogy alig ismerünk olyan avar temetőt, amelynek - legyen bármily szegényes - egyetlen bronzveretes övvel bíró tagja se lenne. Sokkal inkább arra gondolhatunk, hogy az itt temetkező közösség élete arra az időszakra esett, amikorra a korábbi avar fémművesség teljes egészében megszűnt, vagy az esetleg még működő ötvös központok (pl. a Dunántúlon) hatása szűnt meg területünkre. Ezt valószínűsíti, hogy a korábbi női ékszerek sem találhatók meg a temetőben egyetlen bronz fülbevaló kivételével. Ilyen értelemben nagy „értéke" lehetett egy szarmata bronzkarikának, amit későbbi viselője talált valahol. Ez az általános leletszegénység csak egyetlen időszakban képzelhető el az Alföldön: a frank és a bolgár hadjáratok után a korábbi ötvösség termékeit viselő generációk és ötvöshagyományok elhalása után. Ez kb. a IX. század közepe táján kezdődhetett el, amikor a korábbi tradíciók és viseleti szokások közül már csak alig néhány élhetett (pl. tájolás, koporsó használat). Az egységesen szegény leletanyag tehát korhatározó a temető szempontjából (vö.: GARAM 1972.180., MRT 8.444., RHÉ 1924.25.). Mielőtt tovább elemeznénk a temető időrendjét, célszerű megvizsgálni hogyan illeszkedik a temető időrendje abba a történelmi képbe, amelyet a hazai történeti és régészeti kutatásunk kialakított a IX. sz. eseményeiről. Az eddigi vélemények - a kevés rendelkezésre álló adat miatt - a IX. századi és különösen az alföldi avarságról meglehetősen széles sávban mozognak, ezért nehéz egyértelmű képet alkotni erről a kérdésről 45 . Mégis úgy gondolom, egyfajta kép felvázolható a század régészeti, történeti és etnika viszonyairól 46 . 1. Ma már egyre világosabban látszik, hogy a VIII. sz. végi frank hadjáratok, majd az ezt követő avar belháború ellenére a Dunántúl, illetve a Kisalföld szlovákiai részein jelentős avar népességgel (is) számolhatunk. Leletanyaguk a legkésőbbi avar tárgyakkal és az egyre nagyobb számban megjelenő, elsősorban frank importokkal jól körülhatárolható (RHÉ 1924. 24-25., SZŐKE 1953.169., SZŐKE 1956.132137., BÓNA 1968.118., ТОМКА 1969., SZŐKE 1979., SZŐKE 1979/a., SZABÓ 1980.107.14j ., SZŐKE 1982., VÉKONY 1984, SZŐKE 1986, SZŐKE 1987.). 2. Nehezíti vizsgálódásunkat, hogy a IX. század folyamán a Dunántúl és az Alföld közös fejlődése (eltekintve a két területen megfigyelhető regionális eltéréKovrig szerint ez utóbbiak jellemezhették a IX. századi avar népességet. A bőséges irodalomból csak az utóbbi két évtizedben született összefoglaló jellegű munkákat emelem ki: TOMKA 1971, BÓNA 1971, BÓNA 1986/a, BÓNA 1986/b, TÖRÖK 1973, SZŐKE 1986., SZŐKE 1987, BÁLINT 1991, MADARAS 1991/a. Mindegyik tanulmány bőségesen hivatkozik az addig megjelent publikációkra. Nem térhetünk ki olyan fontos történeti és régészeti kérdések vizsgálatára, mint pl. a Nagymorva Birodalom, Pannónia frank fennhatósága, a nagyszentmiklósi kincs, az abroditok és timocsánok problémája stb. 327
