A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Medgyesi Pál: Néhány megjegyzés a közép és késő avar kor időrendjéhez

övvereteket a VIII. század első negyedében készítették", majd sokszor ugyanabban a munkában, csak néhány sorral arrébb egy másik sírról, hogy „ez az öv a VIII. század utolsó negyedében kerülhetett sírba." Szélsőséges esetben a két megjegyzés akár ugyanarra az övre is igaz lehet! A két kronológiát nem szabad összemosni. Az pedig végképpen nem mond semmit, ha pl. azt írjuk: „ezt az övtípust a VIII. század közepén viselték." A VIII. század közepén a nagyapa is viseli még az övét és az éppen felövezett unoka is - és nyilván nem egyformát. A továbbiakban nézzük meg először azt az esetet, amikor az övek készítésének idejét veszem alapul! Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen használható módszer, ám újabb problémát vet fel. Ebben az esetben a 670-830 közé beszorított kort ki kell tágítanunk. Nem a korszak határairól, hanem az övek készítésének idejéről van szó! Senki sem vitathatja ugyanis, hogy a 670 körül beköltöző népesség nemcsak fiatalokból állt, hanem az idősebb, nagyapa korú férfiak is együtt jönnek a néppel. Az sem vitatható, hogy a veretes öv viselésének szokását, mely ekkor általános Eurázsia nomád népeinél, nem itt veszi át az avarság. így nyilvánvaló, hogy a betelepedés utáni első időszakban olyan övek is sírba kerülnek, melyek akár 50-60 évvel korábban készültek, még a Kárpátoktól keletre. Közben természetesen már helyi készítésű övek is sírba jutnak a fiatalon elhunytakkal, de még legalább 50 év telik el, mire az összes, még keleten készült övet eltemetik tulajdonosukkal. Mindebből az következik, hogy - ha az övek készítését veszem alapul - 670 előtti övekkel is számolnom kell, méghozzá akár 50 évvel korábbiakkal is. Ebbe a rendszerbe az embertani anyag nélküli leletek ugyancsak szépen beilleszthetők. Az Alföldön az övek készítésének felső időhatárát valószínűleg 830-ig számíthatjuk, hisz nyilván az avar állam, illetve maradványa fennállásának utolsó pillanatáig a megfelelő korú fiúkat fel kellett övezni. Még ha bizonyos elszegényesedéssel számolnunk kell is a IX. század eleji bolgár támadás miatt, a rangosabbak beszerezhették öveiket, melyek készítésének valószínűleg a bronz utánpótlás megszűnése vet véget. Mindenesetre Onegabon bolgár tarkán 827-831 körül még valószínűleg fegyverrel és övvel rendelkező avarok ellen vezet hadjáratot. Nézzük meg mi van akkor, ha az övek sírba kerülését vesszük alapul! Látszatra ez megoldja a problémát, ugyanis ekkor az alsó határ 670 körül van, s a temetkezés folyamatos az avar kor végéig, minimum 830-ig. A helyzet azonban bonyolultabb. Gyönyörűen lehet elemezni egy temetőt, időrendbe állítani az övgarnitúrákat, csak éppen becsapjuk magunkat. Mi van ugyanis akkor, ha például két 704-ben született avart 720-ban felöveznek, de az egyik még abban az évben meghal, a másik viszont csak 770-ben, 66 évesen? A két sírban azonos típusú övet találunk, s azonos korúnak vesszük a két sírt, holott csak az övek készítésének ideje volt azonos. Be kell látnunk, hogy egyes övek azért hasonlóak, mert nagyjából egy időben készültek, s nem azért, mert egyszerre temették el őket! Ezen az úton képtelenség időrendet felállítani. Az embertani leletek nélküli tárgyak pedig végképpen nem lennének értékelhetők. Hogy mennyire bonyolult a dolog, azt megint egy konkrét példán szeretném bemutatni. Ha feltételezzük, hogy egy bizonyos övtípust például 710-750 között készítettek, a készítés alapján egy jól megfogható 40 éves periódus adódik. Ugyanezeknek az öveknek a földbe kerülése a fiatalon meghaltakkal 710-ben kezdődik, s a 750 körül felövezett, idős korban meghaltakkal 800 körül fejeződik be. Pedig közben már új 256