A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

†Némethi Mária–Klima László: Kora avar kori lovas temetkezések

előbbi csoportban már említett Biharkeresztesen pedig három részlegesen eltemetett ló volt az elhunyt felett. A rítus elterjedése: a Tiszántúl, és a Dunántúl déli része (5. kép). A fülkesíros lovas temetkezések fő elterjedési területe a Tiszántúl déli része. Erről a csoportról többször is írt CSALLÁNY Dezső (1939., 1968). Jellemzője nemcsak a fülkesíros temetkezés, gyakorolták a lovak részben eltemetésének szokását, és a sírba gyakran helyeztek ételmellékleteket, valamint háziállatokat egészben vagy részben. Ezek által ennek a csoportnak több ismérve van. Ugyanúgy, ahogy egy néprajzi táji-történeti egységet, vagy egy nyelvjárást több jelenség együttes meglétejellemez, a régészetben is egy csoportot több közös jellemző alapján lehet leírni. Önmagában az egyes korai avar lovas temetkezési típusok eltérő területi megoszlása a Kárpát-medencben nem jelenti azt, hogy azokon a területeken más-más etnikum jelenlétével kell számolnunk. (Már csak azért sem, mert egy temetkezés is tartozhat több típusba, pl.: részleges ló az ember fölött, részleges ló fülkesírban stb.) A Csallány által elsőként körülírt fülkesíros csoport azonban több közös jellemzője miatt esetleg utalhat etnikai különállásra. Erről az etnikai csoportról mind többet tudunk meg Lőrinczy Gábor tanulmányaiból (LORINCZY 1991.) (4. kép). A légritkábbnak nevezhető a temetkezési módok közül az, amikor az elhunyt mellé csak lovának felszerelését tették. Ilyen lehetett a bölcskei 5/1889-es sír, a Tiszaeszlár-bashalmai 2. sír és újabban ilyeneket említ Kürti Béla Gerláról, valamint B. Nagy Katalinra hivatkozva Székkutasról (KÜRTI 1990. 80-82.) (4. kép). 178