A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Cseh János: Kelta, szarmata, gepida és avar település maradványai egy nagykunsági lelőhelyen (Kuncsorba – XIV. dűlő)

18. folt. Ebből az elszíneződésből állatcsont mellett korongolt és durva kerámikát csomagoltunk. A fazekaskészítmények soványítottak, szürkés és barnás tónusúak voltak, fazekakból kitörött kihajló perem, oldal és fenék (átmérő: kb. 9 cm) részekről van szó. Nem kizárt, hogy egy cserép asztali kerámiához tartozott. Az igénytelen daraboknál vastag perem- és falrészt említhetünk. Mindezek a leletek az V-VI. századra utalnak (III. tábla 6-8.). 19. folt. Azon a területen belül feküdt, ahonnan a humuszt eltávolították. A világosszürke hamus, porlós, porhanyós, cca. 3 m átmérőjű, szögletesedő nyom (gödör)ház jelenlétére utalt. A kuncsorbai lelőhely viszonylatában átlagosnak vehető régészeti anyag jutott birtokunkba. A gepida korra tehető kerámiára a konvex-konkáv peremű, korongolt, szemcsés, érdes tapintású fazekak a jellemzőek (a szájrészek mellett oldalak és aljak). Ide tartozhat még egy durva fazékoldal is, ám leltünk egy törmelékes anyagú, barnás sütőharang-peremet, amely VIII. századi. Néhány állatcsontot is begyűjtöttünk. Ebben az esetben szintén csak azt lehet mondani, hogy a pont kora és késő népvándorlás korinak egyaránt meghatározható (III. tábla 9-11.). 20. folt. A fölmért rész képzeletbeli középpontjához legközelebb helyezkedett el a sárga agyagos, tárcsázott szántóföldön. Jól észleltük szögletes, 3x3 m, de talán nagyobb, 4-5 m átmérőjű hamus felkkjét. Terjedelmes gödörház elszántott maradványáról vagy két objektumról lehet szó. Egy töredék lehetséges, hogy vaskori. Az V-VI. századi fazekastermékek az általános módon soványítottak, színük barnás és szürkés. A falrészeken kívül olyan aljdarabot (átmérője 5-6 cm) is gyűjtöttünk, amelyen tipikus korongolásnyomok fedezhetők fel. A hely datálása: gepida kor a legnagyobb valószínűséggel (III. tábla 12.). 21. folt. Az elhordott felület keleti peremén, a két eltérő talajú szántóföldrészen, jól megfigyelhetően rögzíthettük a kissé szögletes, 3x3 m méretű, porhanyós, hamus jelenséget. Viszonylag bőségesebbb állatcsont töredéken kívül korongolt, szürke és barna, kavicsos-homokos agyagból készített fazekak maradványait csomagoltuk. Az egyiken kannelúra fut körbe. A durva cserepek közül kiemelkedik egy nagyobb, erőteljesen kihajló peremű fazék (szájátmérője 13 db 1 cm), amely füstös, kormos barnásszürke színű. Egy másik edénytöredék esetleg késő népvándorlás kori, avar. Keltezés: leginkább V-VI. század (III. tábla 13 és 16). 22. folt. A cca. 3 m átmérőjű objektumfoltot a humuszos területen konstatáltuk, ennek következtében csak halványabban, hamus hely formájában. Egy szórvány cserép a vaskorra tehető, a többi azonban kizárólagosan kora Merőving-kori. Fontos egy nagyobb méretű füles korsó töredéke. Jó anyagú, korongolt, sötétszürke, feketés árnyaltú, az ovális fülcsonkon és az oldalfalon töredékekben polírozás, ill. besimított ékítés nyomai vehetők ki (a fül mérete valamivel több, mint 3 cm). A konyhai kerámiák az eddigiek során megismertek: korongoltak, érdesek, szürkés és barnás színűek, oldaltöredékek. Gyűjtöttünk még törmelékkel kevert anyagú, égett, kormos, füstös (ezen okból ennek a kerámiacsoportnak a színe általában nem is határozható meg), kihajló peremű, kézzel formált fazekakat. A kevés csontanyagban van egy marhaszarv is. A lakóépítményhely(?) keleti germán (III. tábla 14-15.). 23. folt. A középső résztől délkeletre, meglehetősen távol, a humuszban figyeltük meg. Közelebbi adat vagy lelet innen nincs. Az objektumcsoport területéről olyan —jelen esetben - teljesen szórvány tárgyi emlékanyaggal is rendelkezünk, amelyet nem tudunk egyes telepjelenségekhez kötni. Ez főképpen késő vaskori (La Тёпе) és császárkori viszonylatban jelentős, mivel az általunk vizsgált korszakok sorában ezekből a periódusokból van a legkevesebb leletünk. A keltákhoz köthető kb. féltucatnyi korongolt, részben homokszemcsés, ill. jó anyagú, szürkésbarnás árnyalatú, fényezett tál, fazék stb. oldaltöredéke. A II-IV. századot ugyanannyi korongolt, tipikus szürke színű, polírozott oldalfal és talpkorongos fenékrész képviseli (IV. tábla 1.). Az V-VI. századi házikerámika sorából külön említést érdemel egy korongolt, kevés kavicsdarabkával kevert agyagból készített, inkább barnás tónusú, laza hullámvonalköteggel ill. hullámvonalakkal díszített fazék oldaltöredéke (I. tábla 3.). Az anyag zöme szemcsés, szürke és barna edények kihajló pereme, hullámos, vonaldíszes falrészek és egyenesre vágott aljdarabok. Van egy olyan töredék, mely talán korsószájból törött ki. Az esetlenebb konyhai eszközök is az eddig leírtakkal egyezőek, kavicsos(samottos) mészköves keverésűek - peremek, oldalak és aljak (IV. tábla 5-9.). 153