A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Tomka Péter: Előszó

Sírmelléklet, egyben fegyverfajta vizsgálata a tárgya Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria alapvető és alapos tanulmányának, élvezve a hazai pálya előnyét. Bizonyítják, hogy Przeworsk-típusú pajzsok kerültek a kontaktzónában a szarmatákhoz, római és nemzetközi típusok léptek fel itt is, ott is, tehát a tárgy önmagában nem értelmezhető etnikumjelzőként. Fegyverrel (kedvenc íjaival) foglalkozik Szőllősy Gábor is, egészen más megközelítésben. Öt a gyakorlat érdekli. Kiderül azonban, hogy etnológiailag értékelhető eredménye is van: a korai avar és a honfoglaló magyar íj nem azonos fejlődési vonal két fokozata, valószínűleg máshol alakultak ki. A kerámia vizsgálatát választotta Ács Csilla eszközül a szarmata „továbbélés" kérdésének megragadásához. Meggyőződésem, hogy a Hadak Utján újnak számító, elszánt hangja nem marad visszhang nélkül. A +1 dolgozat (íjászati alapismeretek Szőllősy Gábor keze által közvetítve) hozzásegíthet mindannyiunkat ahhoz, hogy pontosabban, objektívebben fogalmazhassunk és végre egy nyelven beszéljünk. Összefoglalva: topográfia, telep és temető együtt és külön, tájolás, lovas temetkezés, állatcsontleletek, fegyverek, viselet és edények, régi adatok, új feltárások, kronológiai meggondolások, térképezés, természettudományos és matematikai módszerek mind-mind vezetnek valahová. Az ösvények utakká egyesülnek (ilyen a Hadak Útja is...). Az utak - mint tudjuk - végső soron elvezetnek Rómába. Ne adjuk fel a reményt - de ne higgyük, hogy már elértük a célt. Tomka Péter 12