A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)
Istvánovits Eszter: A Felső-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei – 2–3. századi sírok Tiszavasváriból
nem túlságosan sok római tárgy volt a sírokban (érem, övveretek, fibula), a FelsőTisza-vidék viszonylatában még ez is jelentősnek mondható (ISTVANOVITS 1986. 71-91.). Az edénymellékletek mennyisége, a kerámia minősége a feltárt sírokban igen szerény. Mindössze három sírban (11., 18., 30. sír) találtunk, köztük egy korongolt (30. sír). Véleményem szerint a kerámia, mint melléklet, illetve annak minősége temetőspecifikus. Például a Kiskunfélegyháza, külsőgalambosi sírokra a kézzel formált edények dominanciája voltjellemző (KULCSÁR 1987.21.), Törökszentmiklóson más volt a helyzet (VADAY 1985. 382-384.) és még sorolhatnám. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Tiszavasváriban feltárt nyolc sírt a 2. század végére - 3. század elejére kell kelteznünk valamennyi tárgya és a temetkezési rítus alapján. A Kárpát-medencei szarmata leletanyag legkorábbi horizontjának elkülönítésére Párducz Mihály és Mócsy András úttörő munkássága után (PÁRDUCZ 1931., PÁRDUCZ 1941., PÁRDUCZ 1956., MÓCSY 1954.) az 1980-as évek elején újabb kísérletek történtek. Előbb H. Vaday Andrea a Mezőcsát, hörcsögösi sírok kapcsán elemezte az 1. századra és a 2. század elejére jellemző leleteket, temetkezéseket (VADAY 1982/83.), majd Kőhegyi Mihály gyűjtötte össze a szarmaták legkorábbi emlékeit a Kárpát-medencében (KŐHEGYI 1982.). Kőhegyi két periódusba sorolta az ismertetett anyagot. Azonban - sajátos módon - a két csoport időhatárát nem húzta meg, a szétválasztás alapját sem fogalmazta meg. A két újabb publikáció alapján leszögezhetjük, hogy az 1. századra, illetve a 2. század elejére keltezhető jellegzetes tárgy típusok - arany lunulák, arany gyöngyök, arany rozetták, arany torquesek, korai kerámia - hiányoznak a felső-Tisza-vidéki leletek közül. Ez a tény arra utal, hogy e vidék szarmata megszállása csak később következett be (ISTVANOVITS 1986.). A szarmaták legkorábbi időszakának leletei a Tisza mentén Mezőcsátig (Hörcsögös), illetve Tiszaörvényig húzódnak fel (VADAY 1982/83., KŐHEGYI 1982.). A továbbiakban a Felső-Tisza-vidék és szűk környékének legkorábbi szarmata temetkezéseit, illetve temetkezésre utaló leleteit tekintem át. A települések vizsgálatára itt nem térek ki, részben mivel ezek kronológiája bizonytalanabb alapokon nyugszik, részben pedig azért sem, mert a tájegység területéről ismert szarmata települések többsége széles kronológiai keretek közé helyezhető (pl. a Tiszavasvári környéki nagy telepek az előkerült terra sigillata töredékek alapján legkésőbb a 3. század derekán már léteztek, a kerámiatípusok alapján egészen a 4-5. század fordulójáig használták őket 20 ). A szarmaták legkorábbi periódusa után újabb tipusú leletanyag terjedt el az Alföldön, amely már megjelenik Északkelet-Magyarország területén is. E horizont elkülönítése néhány sajátos - új - lelettípus alapján történt meg. Ilyenek például a A telepanyagok túlnyomó többségét a kutatok általában a 3. század utáni időszakra keltezik (SZABÓ 1970.30., KOVALOVSZKI 1980.27. - további irodalommal). A terra sigillitákkal keltezett települések kialakulási időpontja ugyancsak bizonytalan (ld. VADAY-VÖROS 1977., VADAY-VÖRÖS 1980.123., VÉGH 1971.98. stb.). Véleményem szerint a Felső-Tisza-vidéken feltétlenül számolnunk kell a markomann háborút követő időszakban kialakuló települések meglétével. 92
