A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Felhősné Csiszár Sarolta: Adalékok a beregi elemi népiskolák 19. század eleji történetéhez

A Tiszántúli Egyházkerület ezzel kapcsolatban 1795-ben a következő rendelést tette: 1. „Minden Prédikátor és minden Ekklésiai Elöljárók... a helybeli Oskolának egyszersmind Inspectoral (felügyelő) is. De hogy ezen inspektió vagy vigyázás az Ekklésiák részéről annyival jobb móddal gyakoroltassák szükség, hogy minden Ekklésia mihelyt ezt a rendelést veszi, mindjárt válasszon a maga tagjai közül még kettőt a Prédikátor mellé és e szerint minden Ekklésiában három Inspector vagy Vigyázó légyen. Akik szoros kötelességöknek tartsák az Oskola Mesterre, annak tanítására és maga viseletére való vigyázást. Ügy folytassák azonban hivataljokat, amint az illendőség kívánja, hogy ezt a vigyázást az Oskola Mesteren való uralkodásra, annak zaklatására és betsületének Tanítványai előtt való el vesztésére ne fordítsák, hogy így .... annak méltó panaszkodásra okot ne szolgáltassanak. Egyébiránt pedig minden Oskola mester múlhatatlanul kötelességének tartsa az Oskola Vigyázóknak tartozó engedelmességet... meg adni." 2. „Továbbá: Az Oskolákra Vigyázók adják írásba az Oskola Mesternek mit mikor tanítson és azt meddig végezze el. Fő kötelességül tévődvén az Oskola Mesternek, hogy ne annyira tanultasson a Gyermekekkel, hanem tanítson, mindent meg magyarázzon, meg világítson i'igy, hogy amit a Gyermek könyv nélkül tanul is, már azt hallásból és meg-magyarázásból előre megtudhassa." 3. „Az Oskola Mester pedig ezen három felvigyázónak csak egy letzkét is a híre és engedelme nélkül el ne mulasszon, annyival inkább más helységekbe, vagy városokba akármely dolog végett is engedelem nélkül menni ne bátorkodjék. Akármelyiket is ha hír nélkül tselekszi a mennyi letzkét el mulat, annyi forint vonódjék le fizetéséből, a kisebb Oskolákban pedig annyi a mennyi szokott járni egy prédikátziós halottól a Mesternek." Ekkortól kötelezik a tanítókat a folyamatos naplóvezetésre: 4. „Tartozik minden Oskola Mester minden vasárnap valamely végre kinevezendő órán, vagy időben számot adni az Oskola Vigyázóknak mind azokról, amelyeket az előtt való héten tanított, fel jegyezvén minden nap és meg-különböztetvén a reggeli és délyesti órákat az e végre készítendő könyvben, mit és meddig tanított. A Prédikátor pedig Vigyázó társaival együtt a maga nevét, hasonló képpen bejegyezni minden vasárnap az addig tanítottakat. El nem felejtvén a Napot és Esztendőt fel jegyezni. Ezt a könyvet, vagy Diáriumot Visitatiókor a Tractus Seniora elő fogja kérni és az is bé fogja írni, hogy látta azt." A felvigyázás természetesen nemcsak ebből állt. Kötelességük volt a felvigyázóknak együtt, de külön-külön is meglátogatni az iskolát. Ilyenkor ezek a gyermekek megkérdezésével tájékozódtak arról, hogy amit a tanító a naplóba bejegyzett, valóban úgy van-e. Ezen kívül úgy is kellett látogatniuk, hogy beültek a tanítási órára és végighallgatták, hogy „az Oskola Mester nem tölti e az időt csak a Letzke mondatásokkal", kellően megmagyarázza-e a tananyagot. 6. „A mely Oskola Mester Vasárnaponként az általa tanítottakról számot nem akar adni, annyival inkább a ki az Oskola Vigyázók eránt illendő tisztelettel és betsülettel nem viseltetne, hanem azokat vagy szóval, vagy tselekedettel meg sértené, hivattassék az ilyen vakmerő és engedetlen ember az Ekklésia Gyűlésébe és ott feddettessék meg. Ha pedig ez kevés volna vagy nem használna vagy többször is meg történne, vivődjék dolga az Oskola Vigyázók által a Tractus törvény székére." A tanítókat minden évben minősítették. Ez egyrészt a már fent említett személyes vizsgatételből állt, másrészt tanításuk eredményességének megvizsgálásából, amelynek során a gyermek tudásszintjét tették mérlegre. Ez volt az ún. „év végi egzámen". Nagyon lényeges dolog volt ez a tanítók életében, mert ettől nemcsak a 12 BMD 122. 13 BMD 122. 14 BMD 122. 15 BMD 123. 16 BMD 123. 288