A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)
†Csiszár Árpád: Szatmár-beregi kismesterségek
4. Embert gyógyító specialisták Az állat gyógyításához értők gyakran értettek az ember gyógyításához is. A már említett szamosangyalosi Orgován az ember ficamját szintén helyre tudta tenni. Tudta gyógyítani a törést, főként a kéz- és lábtörést. Ilyenkor a sérült végtagot léc közé tette. Szamosbecsen is volt egy ember, aki tudta a ficamot gyógyítani. Többen értettek a foghúzáshoz. Ilyen foghúzó volt Hetében az egyik ember, akihez az egész környékről jártak. Ritkábban egy Fóris nevezetű foghúzóhoz fordultak, akihez szintén sokan jártak. Margit, a feleségem mondta el: „Nagyon fájt a fogam gyermekkoromban. Egy délután elindultunk Jolán nénémmel Naményba, hogy kihúzassuk. Volt akkor itt Naményban egy fogásznő, és ahhoz akartunk menni. De azt mondták, hogy az nagyon sokért húzza. Akkor hallottuk, hogy Vitkában Fóris kevesebbet kér érte. Elmentünk hát Vit kába. Megkerestük, és az egy pillanat alatt kihúzta. Ekkor nagyon tiltották a foghúzást annak, akinek az nem tanult mestersége volt. Ez a Fóris mondta el akkor, hogy a fináncok jöttek hozzá keresni a foghúzóját, mert nagy híre volt. Amikor bejöttek a házba, hát a foghúzó ott volt az asztalon. Nem volt alkalma eldugni. A feleségem meg, ahogy meglátta, hogy jönnek a fináncok, gyorsan rádobta az asztalra a nagykendőjét. Azok meg tűvé tették érte az egész házat, csak éppen a nagy kendő alatt, az asztalon nem keresték." Édesapám az öreg Kosa Lajos bácsinak vagy négy fogát is kihúzta egyszerű csípőfogóval. Nem egyszerre, hanem különböző időkben húzta. A gyermek tejfogának kihúzása végett sose mentek orvoshoz. Azt mindig házilag végezték. A fogra vékony vászoncérnát kötöttek, azt az ajtó kilincséhez erősítették, és az ajtót hirtelen berántották. 5. Nadályos Inkább kereskedés volt, mint mesterség. A nadályosok mindig a szegény parasztasszonyok közül kerültek ki. Ilyen volt Ugornyán Kokas Antalné, Szamostatárfalván Király Lászlóné anyja. De másfelől is jöttek nadályosok. Az állóvizekben állva szedték a rájuk tapadó orvosi nadályt. (A nagyobb lónadályt nem árulták.) A nadályokat üvegbe vízbe tették és az utcán árulták azt kiabálva, hogy „nadályt vegyenek". Nagyon sok háznál vettek és tartottak üvegben nadályt. Ha valaki szédült, fejfájós volt - ma úgy mondják, hogy magas a vérnyomása -, a nyakába nadályt ragasztottak, vért szívattak belőle. Ha valahol ütéstől származó véraláfutás volt, oda is nadályt ragasztottak. Volt, akibe egyszerre nyolc-tíz nadályt is akasztottak. Miután a nadály teleszívta magát, kifejték belőle a vért és visszatették az üvegbe, ahol egy hónapig is elélt. A nadályost a paraszt társadalom legalsó rétegéhez számították, nagyon lenézték. A felvételeket a szerző, valamint Csiszár Sarolta és Koncz Béláné készítette. 280
