A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

†Csiszár Árpád: Szatmár-beregi kismesterségek

7. kép Gatyamadzag fonása (Vasárosnamény, 1981.) Bild 7. Flechten von Hosenband (Vasárosnamény, 1981.) Önálló mesterségek 1. Téglavetés Ritkább foglalkozás, de több — okmányszerű — feljegyzés van róla. Elsősorban egyházi számadáskönyvekben találunk rá vonatkozó adatokat, mivel a templomok általában téglából épültek és a legtöbb esetben még a múlt század végén is helyben készítették hozzá a téglát. Készítőjüket téglavetőnek vagy egyenesen téglavető mesternek említik. Nagyobb - sokszor megyényi vagy félmegyényi - területen működtek. Többnyire nem cigányok voltak, de előfordult, hogy cigányok is kitanulták ezt a mesterséget. A téglavetéshez töreket, pelyvát nem használtak, hanem tisztán dolgozták fel a vályognak való földet. A szerszámokat legtöbbször a munkáltató biztosította. Gondoskodni kellett „téglavető asztalról", illetve széles deszka alapról, amelyen a vetés történt. Kellettek furikok, dézsák, ásók, lapátok és - természetesen - vetőformák. A téglavetéshez használt forma alulról is zárt, a nyers téglát úgy fordították ki belőle. A fenekébe legtöbbször a tulajdonos névbetűit vagy évszámot is metszettek. Ez rányomódott a téglára. Egyes korokban jellemző, különleges méretet használtak. (A téglavetésre vonatkozó adatokat lásd a múzeum műemlékekre vonatkozó céduláin és a számadási másolatokon.) A téglavetők a téglát ki is égették. Az ugornyai egyház számadáskönyvében részletes adatok vannak a felhasznált tüzelő, a gally és fa mennyiségéről is. 271